Az ókorban az anyagot folytonosnak vélték.

Demokritosz felvetette, hogy létezik legkisebb darabkája. Atomoknak nevezte őket, oszthatatlannak.

(Ma már tudjuk egyrészt, hogy atomok összekapcsolódása is másik fajta anyagminőséget eredményez: molekulák. Másrészt az atom is osztható, persze az anyagminőség akkor is megváltozik.)

Évszázadokon keresztül nem fogadták el ezt az elképzelést.

És mire elhitték, gyorsan meg is dőlt, amikor J.J.Thomson felfedezte az elektront.

(Az ókorban biztos nem volt még fésű, és nem voltak szintetikus ruhák. Azért kell öblítőt használni mosásnál, hogy a műszálas ruha ne szikrázzon. De ezt évszázadokkal ezelőtt még nem tudták: a dörzselektromosságot?)

Rutherford pedig felfedezte a pozitív atommagokat.

 

Amikor kiderült, hogy az atommag körül elektronok vannak, egyből gyanús lett, hogy a gyorsuló töltésnek sugároznia kellene. Bohr azt mondta, hogy bizonyos energiaszintek stabilak - azért mert csak.

Landau is kiszámolta a róla elnevezett pályákat, tévedett?

 

Kezdetben úgy gondolták, hogy egy pontszerű elektron kering az atommag körül. Mini naprendszer.

Később de Broglie és Schrödinger felfedezték a hullámokat.

 

Az iskolában úgy magyarázták: azért nem sugároz, mert nem kering.

 

Ámbár az elektronnak van perdülete. Valószínűségi áramsűrűség. Mágnesességet is kelt.

Na de akkor végülis miért nem sugároz?