Én alkoholista szülő gyereke vagyok. Anyám már nem él, 63 évesen hunyt el néhány éve. Kamaszként mérhetetlen düh és szégyenérzet volt bennem őt illetően. Amikor nem ivott, a munkával-háztartással volt elfoglalva, életének másik felét alkoholtól kiütve, alvással töltötte. Nem bántott, nem minősített minket soha (hárman vagyunk testvérek), de közös élmányek, családi programok nemigen jutottak ki. Emlékszem nem is akartam őt megérteni, ma már persze felnőtt fejjel máshogyan tekintek rá. Nem könnyű helyzet ez.