Szervusztok!

Már régóta olvasgatlak benneteket, most született meg bennem a döntés, hogy csatlakozni szeretnék hozzátok. Nem is tudom, hol kezdjem. 40-es, férjezett, többgyermekes édesanya vagyok, pár éve vannak problémáim az alkohollal. Néhány napja jött egy olyan gondolatom, hogyha így folytatom, még kb 10 jó évem van hátra.

8 éve elvesztettem a pár napos koraszülött babámat, ott azt hiszem eltörött valami. Onnantól hosszabb-rövidebb józan-ittas periódusok követték egymást, de kb 5-6 hónapja szinte minden nap iszom. 3-4 sör vagy 2-3 dl tömény vagy egy üveg bor  a napi adag, de érzem, hogy a tolerancia is kezd kialakulni.

Egyelőre testi elvonási tünetek nincsenek, max rosszkedv, vagy hangulatingadozások vannak, és persze a sóvárgás, ha nem fogyasztom el a napi adagot.

Az okát ne kérdezzétek. Rendezetten élünk, van rendes állásom, normális otthonunk, adok magamra, házasságom jónak mondható, gyerekeim okosak, szépek, mindent biztosítunk számukra.  Kívülálló meg nem mondaná, hogy milyen gondjaim vannak, szégyenkezem is miatta még magam előtt is.

Minden reggel ébredéskor eldöntöm, hogy na, ma nem iszom, csak ma nem, de este mégis kinyílik a borospalack vagy szisszen a dobozos sör, másnap pedig tükörbe kell nézni és jön a szégyenérzet.

Egyelőre ennyit szerettem volna mondani, köszi hogy itt lehetek :)