emberek küzdenek vélt igazságukért
urak háborúznak a hazugságukért
de pusztulásunkat megrendítő nézni
nem lehet a létet innen már megvédni

rontani hatalmak áldozva sietnek
imbolygó földüknek léptei kilengnek
aztán csak elesik, s új világra ébred
visszaút nincs hozzá, hiába is kéred

de az idő lassít, szíven üt egy érzés
szerelem lángjában sok ezernyi kérdés
feledett szeretet ébred a szívemben
ért kalászt lengető élsz-e még éltemben

éltető szerelmem átölelnél mindent
adj most utat feléd, taníts élet minket
de háború gyilkol milliárd ártatlant
földi pokol égve forral régi katlant

eltelik az idő, minden csendes immár
virág nyílik újra, elfeledett kincs vár
emlékek ébrednek, utat adnak élni
világot tanítnak, nincs már okod félni