Sziasztok, kirúgtak a jógastúdióból. Hülyeségeket csináltam, nem adtam számlát. Felkarcoltam a ragasztott fehér csíkot a padlóról a kisszekrénnyel. Elöl hagytam egy bérleti számlát. Nem mindig adtam búcsúzókártyát. Stresszforrás lettem a másik oktató, a munkaadó számára. És elküldött a múlt héten. De most van a láthatáron egy stúdió, amelyikben ha elég meggyőző leszek és munkát adnak, az előrelépés lesz. Jövő hétre hívtak be.

A hét elején már megállapodtam egy kis stúdióval, hogy ott fogok órákat tartani, de aztán szóltak ebből a komolyabb stúdióból is, és végül félig visszamondtam azt. Mert nincs öltöző, és egyetlen helyiség az egész, nem túl kényelmes. Én gyakorlókét nem járnék egy ilyen helyre. Ha van jobb, akkor inkább azt választom.

Keresek, keresem magam. Jó Szegeden élni. A helyi Szépírók már az elejétől kezdve befogadtak mint költőt, bemutatkozhatok komoly irodalmi fellépéseken, viszonylag folyamatosan kapok szerkesztési megbízásokat. Formálódik a következő kötetem kiadója. Budapestről nem érkeztek pozitív visszajelzések jógaoktató-ügyben. – Igyekezni fogok, hogy többé ne kövessem el ugyanazokat a hibákat. Ez a szakma úgy látszik, nem csak annyi, hogy szépen jógázunk és jó zenéket játszunk le az óra során, meg egyre ügyesebben magyarázunk, hanem van ez a napi szintű kollegiális együttműködés, amit nekem még tanulnom kell.