A Taurus a Siemens ES64U4 mozdonyának beceneve. Eredetileg az Osztrák Államvasút akasztotta rá a mozdonyokra a becenevet (még az oldalukra is fel volt írva), aztán a magyar vasútbarátok is átvették, és így kezdték nevezni az összes ilyen gépet (így pl. a MÁV, vagy a GySEV ilyen gépei is Tauruszok lettek). 

 

A Csaurusz az ASEA/Electroputere 060-EA sor. mozdonyának a magyarországi beceneve. Másik (elterjedtebb) beceneve az Ázea, vagy Elektroputri. Romániában nincs beceneve, általában LE5100-ként emlegetik, ami azért lássuk be, meglehetősen csapnivaló becenév lenne. 

 

Ceauşescu pedig "Csáuseszku" volt, nem "Causecsu" :)

 

A 060-EA gépeket nagyon hosszú ideig gyártották Romániában, kb. '67-től indult a gyártásuk, végigkísérte a Ceauşescu-korszakot, majd Ceauşescuval együtt az Electroputerének is leáldozott. Magyarországon jobbára ismeretlenek voltak, mivel a paranoiás öreg szépen bezárta az országát (az osztrákoktól, csehszlovákoktól bejártak mozdonyok egészen a Keletiig). Az első Ázeát még 2005 körül hozta be Magyarországra a Floyd magánvasút, majd a gép nemsokára nyugat-Magyarországra került, a GySEV pótolta vele az akkoriban balesetben megsérült 502-es Taurusát. 

 

A magyar ember meg úgy van vele, "ha Románia, akkor csaucseszku". Szóval így lett a Taurus-pótló, az akkoriban már eléggé elavult technologiájú, Ceauşescu-kor-szülte villanygép beceneve Csaurusz. 

 

Szvsz. maga a Csaurusz kifejezés nem dehonesztáló, inkább szellemes (legalábbis sokkal kevésbé dehonesztáló, mint pl. az amúgy gazdag és változatos kulturális és etnikai múlttal rendelkező Erdélyt megtölteni pirossárgakék Drakulás hűtőmágnessel-kulcstartóval-sörnyitóval, mert "ha Erdély, akkor Drakula"). Az a helyzet, hogy az az egész korszak nem volt különösebben fényes, gyakorlatilag alig született olyan műszaki terméke a román iparnak, ami alulról elérte volna a használhatóság határát – annak ellenére, hogy meglehetősen sok licencet vettek meg és "vettek meg". Kb. az Ázea volt ilyen, a Sulzer (dieselmozdony, svájci licenc), meg a Dacia 1300 (francia licenc). Ezek mellett egy sor olyan termékük volt, ami nemhogy exportképes nem lett, de még Romániában is rövid pályafutás adatott meg neki.

 

Itt jegyzem meg, hogy azért volt a román iparnak olyan mélyrepülése is, amikor a visszaemlékezések szerint az újonnan készült Ázeákat sem nagyon engedték ki vonalra – kb. a 400. és 600. darabok közti intervallum –, inkább csak rendezni, tolatni, gurítani használták, annyira megbízhatatlanok voltak.