https://sport24.24.hu/sport/2024/03/19/kezilabda-olimpiai-selejtezo-parizs-2024-magyar-valogatott/?_gl=1*tr3x52*_ga*MzY0NTIxMzA4LjE2NjgzNjc2MzY.*_ga_WQCPVWN1XZ*MTcxMDkyNTczMC4yNDAuMS4xNzEwOTI1NzUwLjAuMC4w

A mutatott játékra a helyezés kent gyógyírt, mert a csapat nagy és megalázó – olykor rekord- – különbségű vereségekbe szaladt bele Portugália, Svédország, Dánia és Norvégia ellen. Egy Izland elleni, hajrában aratott győzelem (Bodó és Mikler nagy perceivel), meg a portugálok megmagyarázhatatlan, Brazília elleni botlása segítette a társaságot a 8. helyhez, így pedig az olimpiai kvalifikációs tornán való részvétel jogának korai megszerzésével az „egyéves nyugalom völgyébe”. Ha nincs Martinsék váratlan döntetlenje, a magyar csapat a 13. helyen végez.

A magyar válogatott és spanyol szövetségi kapitánya,

Chema Rodriguez egy esztendőnyi kísérleti időszakhoz jutott.

A válogatott alighanem ennek köszönheti Imre Bencét és Bartucz Lászlót, önbizalmának és valószínűleg taktikai elemeinek egy részét is. Ez idő alatt a csapat vérfrissítésen eshetett át, teher nélkül játszhatott (az Eb-selejtező nyilvánvalóan nem jelenthetett gondot), és végül egy tornára is úgy utazhatott el, hogy nem volt min aggódnia (mármint az olimpiai kvalifikáció szempontjából). Ráadásul, a taktikai variációk színesítésében, begyakorlásában és személyre szabásában is szabadságot adott éppen az az időszak, amikor Chema immáron a Benfica csapatát elhagyva, főállású kapitányként szellemi energiái egészét a válogatottra fordíthatta. Vajon Chema ugyanolyan bátran vitte volna magával az idei, januári Eb-re az ősszel szinte végig sérült Imre Bencét, ha ott kell belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, vagy netán az egészséges rutin mellett döntött volna? Vajon ennyire felszabadultan kézilabdázhatott volna a csapat a nyomasztó tét alatt, és így bizonyíthatta volna magának: sokkal többre is képes, mint amit eddig mutatott?