Ezúton is szeretném elismerésemet kifejezni a kapu mögötti tábornak. Nem tudom volt-e már válogatott kézimeccsen ilyen szintű szervezett, egységes szurkolás (és ez igaz mind a három napra).

Nagy ötlet volt 10 perccel a vége előtt az "álljatok fel". Onnantól az addig is nagyon komoly hangulat átment, talán nem túlzás azt mondani, hogy extázisba.

A csarnokban szinte mindenki ordított, ugrált, tapsolt teljes erőbedobással.

És azért ez meg is nyomta a portugálokat a végére.

Persze mindehhez alapfeltétel volt, hogy a válogatott az utolsó negyedórában úgy játszon ahogy. Elképesztő mit harcoltak a srácok.

Ez tényleg a felejthetetlen élmény kategória volt.