Martinka17 Creative Commons License 2024.03.12 0 0 60527

Sziasztok Martin vagyok 23 éves. Sajnos 12 éve küzdök kisebb, nagyobb kihagyásokkal a pánikbetegséggel, szorongásokkal, fóbiákkal. 
Egy időre abba maradtak a panikok anno majd tavalyi évben újra a tetőfokára hágott az egész pánik, olyan erősen, hogy agorafóbiám lett sajnos, és egyre jobban október óta csak bezárkoztam és alig mertem elmenni bármerre. A sok szorongás, pánik miatt kialakult bennem egy pszichés eredetű szédülés is, ami azt mondták egész életem lehet végig kiséri attól függ mikor, milyen a lelki állapotom stb stb. Elkezdtem tavaly újra járni pszichiáter, felirt antidepit scippa amit emeltünk 15mg-ig, de a doki úgy döntött váltat stimuloton 50mg-ra na igen ám, de ettöl én csak még rosszabbul lettem majd leraktam fokozatosan. Azóta csak a napi 3-4 szem 0,25 forint szedem. Nem hiszek a gyogyszerekbe, mert egyszeruen eddig se segitettek semmit. A sport amit ujra elkezdtem sokkal többet ad, mint a gyógyszerek valaha. De ami nagyon zavar, és kikészít, hogy agorafóbiám nagyon erős lett, föleg mióta elkaptam az év eleje fele a covidot es 2 es fel hetig nem mehettem ki a lakásból. Az után lett ez az egész durvább. Ha kimegyek az ajtón sokszor és elindulok a falu vége fele érve olyan érzés kap el mint aki elakar ájulni, vagy szivrohamot készül kapni. Tegnap elött eltudtam menni a városba, de hazafele olyan bizonytalan, erős ájulás elötti szerü érzés kapott el azt hittem sose érek haza (jelentem soha életembe nem estem még össze). Egyszerűen van egy 3 éves kapcsolatom is és a parommal is mivel messzebb lakik emiatt 2 honapja nem is láttam, mert elmenni se tudtam itthonrol januar ota tobb mint 1 orara. Bármit de bármit megtennék azért, hogy újra a régi lehessek, aki ment minden fele az országba még 2022 be, aki hajnalok hajnalan felszallt a vonatra és ment és ment és semmi se álitott meg, dolgoztam is minden. De egyszerűen nem tudom most hogy tudnám leküzdeni ezt az egész fóbiát, gyógyszer nem megoldás tudom. És azt is hogy fejbe dől el, de az van hogy félek félek elmenni mert mi van ha rohamot kapok utkozbe, vagy buszon mint multkor es az emberek bolondnak fognak majd tartani, és ettol tartok leginkább, hogy mások mit gondolnak ha rámnéznek. Nem mástól várom a megoldást, csak valami utmutatást szeretnék, reményt hogy ezt hogy tudnám magam mögött hagyni, es hogy sikerulhet e ez valaha is. Köszönöm ha elolvastad és bármit tudsz tanácsolni, esetleg saját tapasztalatot elmondani.