Ehhez még annyit, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a rendszer nem tudja megfigyelni önmagát. Az alkoholista gondolkodás esetén ez fokozottan így van, kell egy bizonyos távolság, már kilépve a függőségből, hogy összeálljon a kép.

Nálad ez azért lehet egyszerűbb, mert nem jutottál el ("még?") a függőségig (meglátásom szerint). De pl. nálam is eredetileg szerelmi bánat okozta az ivásom súlyosra fordulását, és hiába tudtam ezt, ennek a tudásnak a frusztrációja csak még mélyebbre húzott a mocsárban. Kihozni belőle a napi szintű magamra figyelés, jógázás, a mély elkötelezettség, az emberek támogatása stb. tudott, csupa, a jelenben történő dolog, a múlton való agyalás erre nem volt alkalmas.

Aztán mikor már kint volt a fejem a vízből, és volt rálátásom az egészre, akkor már azt is láttam, hogy nem önmagában a szerelmi csalódás miatt kezdtem inni, hanem a rossz problémamegoldási képesség, a tapasztalatlanság, a káros otthoni minták, a valószínűleg karmikus függőségi mintázatok együttesen predesztináltak erre.