Ahol lakok, az tényleg nem az ami volt tavaly. Az megunhatatlan volt. Gondolkodom is egy költözésen... A buszokon a részegség az valóban furcsa egy idegen számára. Alkohollal Magyarországon fel sem engednének, míg itt a sofőr bármikor rutinból mobiltelefonál. A barátnőm egyenesen leakadt amikor a vonaton nőtől először hallott böfögést. (De olyat, amely bármely magyar sörözöben elismerő tekinteteket váltana ki) A legjelentékenyebb helyen az infrastruktúra szar. Hétvégén a buszpályaudvart fel nem lehet ismerni, mert mindössze 4 busz közlekedik és 7végén azok is 13-15 között mindössze talán 4 járattal. Még nem is ültem helyi buszon amióta itt lakom, pedig ez az első két hónapban napi 2 óra sétát jelentett ideális esetben. (A cég amugyis a falu szélén van, igaz bicigliút mellett.) Csak azért nem akadok ki, mert tudom, hogy nagyobb városokban normális a közlekedés. Igaz, hogy a mobildijak olcsók, nade probálj meg normális mobil fővonalhoz jutni! Nekem nemrég lett westel-es, mivel itt senki sem vágyott a havi forgalmamra :(((( Pedig emelt dijas(internet) csomagra fizettem volna elő...) A köszönés és felismerés hiányát lassan megszokom. A rövid memória más nemzetekre is igaz lehet.
Én táncklubba járok, mert nekem a tánc az életem, csak az a gond hogy az első két hónapban senki se volt hajlandó beszélgetni angolul velem. (Később sajnos kiderült a legtöbben tudtak annyit amennyire igényem lett volna. Kevés jó fej van, ahhoz képest, hogy az éjszakai szórakozóhelyek tömve vannak. (És nem tudom, hogy engednek be egyeseket, mikor engem + alig akarnak néha...))
Vannak azért normális finnek is, a munkahelyi gárda az nálunk ilyen.(igaz mérnökként dolgozom, azaz itt szinte minimum az angol nyelvtudás és az egyetemi végzettség. Ami errefele elég gyakori, hogy mint melléktevékenység idősebb korban is belevágnak. (mivel ugye az oktatás ingyenes))
A városban egy jó szórakozóhely van, és szórakozni nem is igazán vágyik el az ember, mert az aztán költséges buli. (Inkább haza szoktam repülni és vendégül látom az egész baráti köröm. Nagyjából ugyanott vagyok...) Én is nemrég jöttem meg a nyaralásból, és szerintem hamarosan vége lesz a tavasznak errefelé. (Tavaly gyönyörű nyár volt.)
Mondjuk nem vagyok egy kommunikációt igénylő tipus (ami nem igaz), igy nem zavar a hiánya. Ha valamit meg akarok beszélni, akkor majd egy közös szaunázáson megemlítem. (Sőt lehet mintha zokon is vennék, ha egy saunázáskor(ivászatkor), valakit kihagysz...) Az értelmes szakmai beszélgetésekről már tavaly lemondtam és ez most sem tűnik ugy hogy változna. ("Minden ugy van ahogy Ők eltervezik...") A légkondit én kisbaltával aprítanám szilánkokra, mert utálom hogy akkor is fázom, ha kint tűz a nap. Tavaly szigetelés gyanánt meg egyszerűen körbeszigszallagozták az ablakokat!!! Nyáron meg téphettük le és este ugyanolyan hideg volt... (Az otthoni légkondit ugyszint, mert jó ha nem fázom meg tőle... Viszont a fütött kád ötlete nagyon tetszik.)
Ha idősebb leszek, akkor el innen. Látom ismerősök gyerekeit és nem akarom, hogy a gyerekem meg kelljen nevelni, mert neki természetes lesz az alkoholizmus. (De vannak ennél finomabb kultúrálatlanságok is.(cigi, stb.)) Nekem itt van mindenem, itt az életem. A barátnőm amint meglátta az életem beleszeretett. Bár itt születtem én nem vagyok magyar. Ez az állam többet tesz és akar tenni nekem keresztbe, minthogy büszke legyek rá. Lehet, hogy finn leszek(most ide van honvágyam), de majd ha körbeutaztam a földet utánna ráérek dönteni. (Valaha volt egy közös álom, hogy irány ausztrália. Ezt az álmot ellopták tőlem.) Igyhát amerikai vagyok, de az etikusabb fajtából. Most épp itt van szükség a segítségemre, hát itt vagyok. És azért mindezek ellenére jól érzem magam.
:DEL