Helsinki, csakúgy, mint Jyväskylä szerintem pompás hely. Well, ha Ouluba szólna az ösztöndíj, akkor tényleg lehetnének némi aggoldalmak. (Egy barátom ott volt kinn egy évig, meg Turkuban. Ouluban eléggé szenvedett.)
A finn városok, már amelyikeket láttam, nem *szépek* a szó szoros értelmében. Olyan kis semmilyenek. Viszont nagyon kényelmesek és célszerűek. A finn emberek legjellemzőbb tulajdonsága tapasztalataim szerint az, hogy lassúak, néha mérgemben azt is mondtam: nehézkesek. Viszont mint a harcászati nehézjárművek, hihetetlenül kitartóak és fütyülnek az akadályokra. Ha egy finn a fejébe vesz valamit, azt nagy valószínűséggel meg is csinálja. Hogy hidegek-e? Nem tudom. Nem éreztem őket "hidegebbeknek", mint pl. a hollandokat. Tartózkodóak. De itt is igaz: ha egyszer a szívébe fogadott, akkor megbízható, hű barát.
Egy buli-ismeretség nem sokat nyom a latba. Majd az élet összhoz benneteket máskor is, hogyha akar...;o)
Az iszákosság tényleg népbetegség. És elképesztő a technikájuk: ajkához emeli a fél literes akármilyenes üveget, és el nem ereszti, míg egy csöpp van benne. Húsz perc múlva meg eldől, mint egy zsák, se kép, se hang.
Amerre én jártam ott nem sehol nem volt kerítés. Nekem ez rém szimpatikus.
A természettel sokkal közvetlenebb viszonyban állnak, mint mi. Ezt nehéz magyarázni, majd észreveszed.
Van még valami specialitásuk, a vendégségbe menetellel, kis ajándékokkal, és a kínálással, valahol olvastam, de elfelejtettem. Ha bekattan, megírom.
Frenetikus jazz-együtteseik és world-musicjuk van, fantasztikusan elegyítik a tradíciót és a legmodernebbet.
Ha szereted a halat, arany életed lesz.
Ha szeretnek a szúnyogok és a kis fekete legyek, akkor peched van...
Helsinkiben a kötelező múzeum- és templomlátogatások mellé feltétlenül iktast be az állatkertet. Óriási. Minden értelemben.
Elég sokat kódorogtam a világban, és két helyre van permanens honvágyam - az egyik Finnország...
irigyellek, hogy odamész
aagnus