Én ezt pont fordítva látom. Egyrészt az orosz сяб(ё)р (< ősszláv *sębrъ) és a сусед (< ősszláv *sǫsědъ) szavak etimológiailag nem függenek össze, amit kihangsúlyoz az is, hogy csak a legelső hangjuk azonos, és ez volt a helyzet az etimológiai előzményeiknél is.

Másrészt az ógörögből nem adatolható újgörög σέμπρος (szémbrosz) ’árendás, számadó’ egyáltalán nem vezethető le az ógörög συμπαθέω (szümpatheó) ’ együtt érez, szán, rokonszenvet érez’ ~ újgörög συμπαθώ (szimpathó) ’(meg)kedvel, rokonszenvez, együtt érez’ igéből és származékaiból sem hangtanilag, sem a jelentést tekintve. Mindenképpen feltűnő, hogy a σέμπρος első szótagi hangsúlyú, a συμπαθέω esetén pedig minden származék esetén a hangsúly a lehetséges utolsó szótagon van. A görög ε és υ magánhangzók nem alakulnak egymásba, és ugyanez a helyzet a ρ és a θ mássalhangzók vonatkozásában. És az sem plauzibilis, hogy a bérlőt a rokonszenves voltáról kellene elnevezni.