hogy akksi kímélés miatt a 60-80 kilométernek csak egy részét használják ki, mindig újratöltenek

Tekintettel arra, hogy minden zéró emissziós városi kocsinál brutál a fűtés-hűtés energiaigénye, a hőmérsékleti tartományok jelentős részében a hajtást meghaladó, egy "rendes" önjáró hatótávolságú trolinál az akkuélettartam érdekében komoly szerepet kaphatna egy olyan járműoldali töltésvezérlésnek, amelyik egy központi "agy" utasítása alapján gyakorlatilag folyamatosan változtatja az akku ténylegesen kihasznált kapacitássávját (mondjuk -20°C-ban 10-90%, +22°C-ban 35-65% között). Ez napi szinten belül is komolyan változhat, március-áprilisban simán lehet nulla fok körüli reggel után 20 fok délután; sőt, alapvetően a fordaadatokat is bele kell építenie, hiszen egy komolyabb hálózatban nem minden jármű megy ugyanannyit drót nélkül. A lényeg, hogy ne legyen több töltés az akkuban mint ami szükséges plusz a biztonsági tényező. A "mindig töltöm amíg tele nem lesz" megoldással szemben érzésre simán meg lehet duplázni egy ilyen rendszerrel az akku élettartamát, sőt; a kérdés nyilván az, hogy van-e akkora piaca a trolibuszoknak, hogy egy ilyen rendszert megérje kifejleszteni, mert csak a trolibuszoknál értelmezhető maga a koncepció.