Én egyszer 7. osztályban odébb álltam az osztálykiránduláson a 250-essel, amivel mentünk. A soför elment a szülökkel meg az osztályfönökkel ebédelni, de a Bosch-kulcsot benne hagyta a buszban. Beindítottam, kuplung-kettö, aztán elöre öt méter, majd vissza öt méter. De nem tudtam pontosan, hogyan kell leállítani, és mivel kihúztam a Bosch-kulcsot, utána már hiába nyomtam meg a leállító gombot, nem állt le. Szégyenszemre oda kellett mennem a soförhöz és bevallani a dolgot. :-) Hát nem dícsértek meg. De nem is hagyta ott többet a kulcsot. (Ma már lenne sajátom, ha kellene).

Aztán a gimi alatt barátom apukájával járkáltam, aki helyijáratos buszvezetö volt, 280-assal járt. Délutánonként gyakran a müszak végéig ott álltam mellette és nyitottam/csuktam az ajtókat. Az ö buszával is mentem pár tíz métert a végállomáson és a Volán telephelyen is. Ezt akkor láthatóan nem díjazta a többi buszvezetö. Aztán néhány év múlva, mikor már én is föállású buszvezetö voltam, akkor meg annak nem örültek a kollégák, ha véletlenül egy nap nem akartam buszt vezetni. Ki érti ezt?