Lopott buszokkal fuvarozott a gáláns tolvaj

Különjárat, saját zsebre

A 27 éves Korányi István bűncselekmény-sorozata párját ritkító, nyolc hónap alatt — tavaly június óta — nyolc bérautóbuszt lopott, közülük héttel a Volán menetrend szerinti járatain és útvonalain rendkívüli különjáratban fuvarozta az utasokat — a saját zsebére. A gépjárművezetés gyermekkori álma volt, az érzés oly annyira hatalmába kerítette, hogy soha nem tudott tőle szabadulni, és végül ez vezetett oda, hogy csalóvá, tolvajjá lett. Vezetői engedélye csupán motorkerékpárra szólt, a további jogosítványok megszerzéséről eleve lemondott, mert biztosra vette, hogy gyermekkori szemsérülése miatt — egyik szemére rosszul lát — nem kaphatja meg az orvosi engedélyt. A gépkocsivezetésről ennek ellenére nem mondott le. Évekkel ezelőtt készített magának egy jogosítványt, és a hamisítvány olyan jóra sikeredett, hogy hivatásos gépkocsivezetőként sikerült is elhelyezkednie. Aztán egy nap ellopta a gondjaira bízott autóbuszt, elfogták, szélhámossága lelepleződött. A bíróság 15 hónap szabadságvesztésre ítélte. Korényi 1978-ban szabadult, munkába állt, a 20-as számú Volán XIII. kerületi garázsában dolgozott. Az év végén azonban kilépett munkahelyéről, és magával vitte egyenruháját. Vallomásából nem derült ki, hogy majdani bűncselekmény-sorozatához kellett-e az egyenruha — mivel azt állítja, a későbbi „nagy ötlet” csak úgy jött magától. Tudta: sok Volán-busz garázs hiányában az utcán áll. Az első bérautóbuszt, egy farmotorost, június elején lopta el a Kassák Lajos utcából. Siófokra robogott vele, a balatoni fürdőhelyen azonban csak rövid ideig tartózkodott, indult vissza Budapestre. A busz, nagy bosszúságára, lerobbant, nem volt mit tenni, otthagyta az országúton és stoppal hazajött. A következő lopásra már alaposabban felkészült.Feltűnt neki, hogy a XV. kerületi Volán-sporttelepen kiselejtezett autóbuszokat használnak öltözőnek, de még inkább az, hogy a régi rendszámtáblákat nem szerelték le. Nos, leszerelte ő. Most már csak egy újabb bérautóbuszt kellett lopnia. A busszal az Engels téren próbált szerencsét, egyszerűen beállt a kocsiállásba, és közölte határozottan: „Én vagyok a gyöngyösi különjárat! ”Felszálló azonban nem akadt, mire gázt adott, és úgy döntött, hogy Siófok irányában próbál újabb szerencsét. Nyár volt, a megállókban utas is jócskán akadt, a rendkívüli különjárat nem keltett nagy feltűnést. Persze ő rögtön azzal kezdte: „Elnézést, a menetjegyeket az irodában felejtettem,aki ragaszkodik a jegyhez,várja meg a menetrendszerinti járatot. ”Utazni jobb, mint várakozni jelszóval az utasok felszálltak, a járat útnak indult. Az egyetlen „béka”, amit Korányinak le kellett nyelnie, a bérlet volt. A bérletesektől nem kérhetett viteldíjat, hiszen az rögvest bukáshoz vezethetett volna. A két bérautóbusz-lopás és az első különjárat sikerein felbuzdulva Korényi vérszemet kapott. Lerobbant a második busz is, ezt is sorsára kellett hagynia az országúton, lopott hát egy harmadikat, egy negyediket és így tovább.Hogy ne bukhasson le idejekorán, mindent számításba vett. Megismerkedett a menetjegyekkel, a viteldíjszabásokkal, a legjobb jövedelmet, azaz forgalmat biztosító útvonalakkal. Ez utóbbi — utazási szaknyelven szólva — a Gyöngyös, Eger, Üllő, Gödöllő, Dorog, Cegléd, Lábatlan, Nyergesújfalu viszonylat volt. Üzemanyagjegytől kezdve, menetlevelekig jóformán mindent lopott. Feltört sok közületi kis tehergépkocsit, mivel sejtette, hogy a sofőrök egy része a kocsiban hagyja az üzemanyag jegyet. Ha netán mégis fogytán volt a jegy, fizetett zsebből, fűszerezve hazugsággal: „Túlszámoltam magamat, kedves kolléga. Elfogyott a jegyem”. Az egyenruha bizalmat keltett. S hogy mire kellett a menetlevél? Korényi sejtette, előbb utóbb csak beleesik valamelyik vállalati ellenőrzésbe, ezért vezette precízen menetleveleit. S minthogy bőségesen lopott bélyegzőt is, a menetlevelek hivatalosnak tűntek. Előfordult, hogy a telephelyen nemcsak tankolt, de meg is javíttatta a buszt, mint történt az Cegléden. Átlagosan 1000—1500 kilométer erejéig használta a lopott buszokat, de akadt, amelyikkel ennek a többszörösét is megtette. A farmotorosokra egy idő után ráunt, részben lustaságuk és gyakori meghibásodásuk miatt, részben azért, mert az utasok sem lelkesedtek értük. Áttért a modern, panorámás bérautóbuszok lopására. Az elsőt tavaly október végén a gyöngyösi telephelyről vitte ki, a portás még irányította is. Ha éppen nem lopott, vagy nem tört fel autóbuszt, személygépkocsikat tört fel. Majd két személygépkocsit is lopott, az egyiket elcserélte. Mindemellett ártatlan, ifjúi csínytevésnek tűnik belovaglása a fővárosba.Beleszeretett egy lányba, a mama azonban nem szívlelte ezt a kapcsolatot, és a lányt is túlságosan sokat kellett ostromolnia. Egy nap dühösen kifakadt: „Talán azt akarod, hogy fehérlovon jöjjek hozzád? ”Mire a lány, ugyancsak dühösen: Igen, azt! ”Korényi másnap Kistarcsán kölcsönkért egy fehér lovat — nem lopta —, és belovagolt a Nagy Lajos király útra, a lány lakása elé. Idén januárban lopta az utolsó buszt, szintén panorámást, a Szabolcs utcából. A 8-as számút vitte el. Február 18-án Dunakeszin a 9-es panorámás gépkocsivezetője megpillantotta a lopott buszt, szólt a rendőröknek. Korényi menekülni próbált, de hosszú üldözés után a Ferihegyi repülőtér közelében elfogták. Se vagyona, se lakása, mindössze 1500 forintja maradt a nagy szélhámosságból. A rendőrségen azt vallotta, ami bejött, azt mind felelte, s hogy miért nem jött még több össze,annak kizárólag a sok bérletes utas volt az oka. Amire még „büszke”: nem csinált karambolt. Korényi bűnügyében a XIII. kerületi ügyészség adott ki vádiratot. A Pesti Központi Kerületi Bíróság hétfőn kezdi tárgyalni az ügyet. Pethes Sándor

https://adt.arcanum.com/hu/view/EstiHirlap_1980_06/?query=lopott+buszokkal+1980&pg=85&layout=s