Rosszul gondolod.

Amikor megalkották az elektrodinamika kibővítését, hogy alkalmas legyen ne csak a vákuum és töltések felett, hanem valamilyen anyagi közeg felett is, akkor kellett a matematikai szerkezet megalkotásához a mű és epszilon. Bevezetett matematikai együtthatók vagy transzformációs mennyiségek (előbbi skalár, utóbbi tenzor, ...), ami hozzákapcsolja B és D mennyiségeket H és E mennyiségekhez. Referencia az anyagilag tulajdonságtalan vákuum, azaz anyagi közeg mentes tér. Ekkor értékük CGS-ben 1 és konstans, vagyis a nullásak CGS-ben 1-ek. Ez utóbbi(ak) csak az SI mértékegységrendszer miatt lettek (adódtak) 1 helyett más értékűek. A CGS-ben 1 konstans. Ezt nem olyan nehéz megérteni. Ha akarod megérted, ha akarod nem. Semmilyen dinamikai feladatban nem változik az értékük. Konstans 1 szorzófaktor. Ilyen amúgy mindenhol van minden egyenletben minden dinamikai mennyiség előtt. Ez, mivel két mennyiséget köt össze, azok métékegységviszonyát állitja. Semmi több. A relatív mű és epszilon, viszont már fizikai, és az anyagi közeg mágneses és elektromos tulajdonságait adja meg. A klasszikus (nem kvantum-)elektrodinamikában a vákuumnak nincs polarizálhatósága, se mágnesezhetősége. Nulla. Ezért erre ez az epszilon0 és mű0 egyszerűen az 1 konstans matematikai szorzófaktor.

Aki ezek SI egységei miatt valamilyen elektromos és mágneses anyagi tulajdonságot gondol a klasszikus elektrodinamika vákuumára, az nem érti az elektrodinamikát. Ez biztos.