A hifi ezoterikus megközelítéseit illetően nemcsak a benne hívők (a “beltezők”;), hanem a misztikus hatásait tagadók is ugyanakkora tévedésben vannak.

 

Az idézett két írásba beleolvasva, iszonyatosan fárasztó, áporodott és korlátolt az egész hifista – vagy inkább hájendista – megközelítésük a cikkekben idézett okoskodóknak. A korlátoltságuk éppen abban van, hogy a hifista zenehallgatást állítják a centrumba, mint önálló világlátást és érzékelést vizsgálják, és úgy állítják be az erre ható külvilág által okozott “titokzatosnak” tűnő jelenségeket, hatásokat, mintha azok csak a kiválasztottak által lennének érzékelhetők. A probléma az, hogy valójában ezek a különlegesnek beállított érzékenységek nem vezetnek a zenei megvilágosodáshoz, éppen ezért értelmetlen és némiképp hazug beállítása ez a hifista “folytonjobbításnak”, ami a zenével való kapcsolatteremtés vagy kommunikáció legnagyobb akadálya is egyben. Sajnos a “beltező” ezoterikusok ugyanolyan ostoba hifisták, mint a folytonjobbító botfülűek.

 

A zene mint (érzelmi) kommunikációs médium nem korlátozódik a fizikailag megjelenő levegőrezgések által továbbított, hallható, érzékelhető hangokra. Az ílymódon hallható zene csak a “csontváza” az üzenetnek, ahogy ezt Keosoft olvtárs valamikor gyönyörűen leírta itt valamelyik topikban. Az “üzenet” nem a fizikailag érzékelhető zene, hanem az az emocionális tartalom, ami a hallgatóban az asszociációk nyelvén az agyában felépül, kiteljesedik. Ez pedig kurvára kívül van a beltező ezoterikusok vizsgálati tartományán. És ilyen szempontból förtelmesen félreértett ostobaság az, hogy minél jobb a berendezés, annál inkább közelebb kerülönk a zene tulajdonképpen asszociatív módon keletkező üzenetéhez.

 

Két  példát idéznék fel. Az egyik a Földes Imre professzorral történt személyes találkozásom, amikor a lakásán beszélt egy interjú kapcsán a zenei formákról és az általuk továbbítható zenei és emocionális üzenetekről. Ember nem tudja úgy szavakba önteni egy zenemű lényegét, hatását, üzenetét, ahogy ezt Földes professzor az előadásain tette anno. És az egész zeneirodalom a lakásában felhalmozott kottákból és compact kazettákra másolt vacak felvételekből, kristály pickupos műanyag lemezjátszók által lejátszva került a kisujjába – és előadásain keresztül a felnövekvő zenésztársadalomba. Neki rohadtul tökmindegy volt, hogy milyen berendezésen hallgatta és elemezte ki egy-egy zenemű vagy szerző kapcsán a legvégső lényeget, a senki más által fel nem fogott üzenetet vagy zeneiséget.

 

A másik példám személyes. Talán soha életemben nem nyűgözött le annyira semmilyen zene, koncert, hifiberendezés vagy akármi, mint 1969 nyarán egy 400 forintos szovjet, 6 tranzisztoros Neva zsebrádió 5 centis hangszórójából felcsendülő hangok, Komjáti György, Csak fiataloknak című műsorában: Jimi Hendrix Gypsy eyes című száma az Electric Ladyland albumról. A szám 16. másodpercénél kővé meredtem, a lábam földbe gyökeredzett (a mai napig centire pontosan meg tudom mutatni a járdán, hol történt mindezJ) Ugyanez a lemez később természetesen kiváló minőségben is forgott a szobámban, de soha többé nem jött elő az a katarzis, amit az 5 centis hangszóró a párszáz Hz-től néhány kHz tartományig erősen sávhatárolt középhullámot sugározva okozott.

 

Amikor már zenekarok stúdióanyagait is kevertem, próbáltam ezt a számot annyira lebutítani, sőt tovább, mint a zsebrádiók sávhatároltsága, hogy rájöjjek, mi az a különleges benne, amitől akkor megőrültem (és nem csak én, mert Radics kaptány és a Sakk Matt zenekara a legendás budai ifjúsági parkban is játszotta a cigányszemeket, és ott is megőrült a közönség!)

 

A felvételen Hendrix egy akkoriban divatba jött effektet is bedobott, ami még monóban hallgatva is azt az érzetet kelti, mintha térben szólna a zenekar. Mintha az énekes, vagy a gitár lassan keringene a dob körül.Ez az effekt egyébként az album több számában is visszatérően előfordul, van, ahol nemcsak az ének vagy a gitárja, de az egész zenekar "kering" a térben.

 

Mindez egy sajátos interferencia hatása, ami nagyon hasonlít arra fadingnek nevezett légköri jelenségre, amit a rövidhullámú rádiózásból jól ismerünk, ha a rádióhullámok visszaverődések miatt különböző hosszúságú utat bejárva visszhangszerűen elkenődnek. Ahogy a Szabad Európa Rádió, Délutáni randevú című műsoraiban sűrűn előfordult, hogy hol elment, hol visszajött az így “szétnyújtott” hang Cseke Lászlóval és a zenével együtt... (Ehhez hozzátartozik, hogy 69-ben már I. osztályú amatőr rádiótávirászként a morze adással is ugyanez tapasztaltam, és pont az volt a rádiótáviratok előnye anno, hogy végletes fading esetén is le lehet szedni a morze jelek által közvetített üzenetet, mert ha az adást már nem is hallod, a csak sejtelmesen szaggató zajból is kihallani a ti-tá-ti-t:))

 

Szóval ez a nagyon különlegesnek tűnő fading akkor is kihallatszik a Hendrix nótából, ha nagyon-nagyon szűk, csak néhány száz Hz-nyi sávra korlátoztam a hallható tartományt. Nos ehhez az asszociatív élményhez semmit nem ad hozzá, ha high-end berendezésen hallgatom ugyanezt a zenét - legfeljebb a pálmafás legyezést bikinis lányok által, erre azonban tényleg nem szükségszerű többszázezret költeni. SŐT!!! Ha belehallgatunk ugynennek a Hendrix albumnak a Dolby Atmos által felturbózott változatába a YT-on, minden fontos eredeti, autentikus Hendrix "szutykot", effektet kinyírt a "feljavítás", dögunalommá vált a zene és üzenet.

 

>>> >> >>> https://youtu.be/6cAnJlyoowQ?si=Me-pmHrp3ni7aywh

 

 

Az is kiakasztott kissé valamelyik cikkben, hogy a Csontost is kenegető beltezőnek állítja be valamelyik szerző. Lehet, hogy Csontos is kipróbált néhány kenegetést, de aztán később éppen ő fordult az ilyen hifihuszárkodók ellen, azt hirdetve, hogy ha szarul szól a cucc, akkor nem kenegetni kell, hanem kikapcsolni. Lehet, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása okozza, és a rendszert kezded baszkurálni, akkor baszod el véglegesen! A szarulszólás egy jobb cuccal is előfordul, és gyakran valamilyen külső körülmény, berendezésen, vagy a felvételen kívüli probléma okozza, amivel többnyire nem kell naponta foglalkozni. Egyszer végigjártam vele egy “ellenőrző” látogatást azoknál a vevőinél, akiknek a Merlin szállította ki és helyezte üzembe az általában közepesen árazott cuccaikat. Mindenhol szívesen fogadták, és mutatták meg hogy szól a bejáratott cucc. Senki nem tologatta, baszogatta az audio note rendszereket, ahova kicsomagolás után lerakták szinte mindenhol ugyanúgy maradt és szólt...