Emberünknek nem a kezével, mégcsak nem is a trutymójával van a baj... Esetében olyan mértékben párosul a zenei antitálentuma az együgyű ostobasággal, hogy az szinte példa nélküli a magyar hifitörténelemben.

 

Hogy az átbaszott hálálkodó szerencsétlenek miket posztolnak össze, az tök érdektelen, hiszen a tesztzenék is magukért beszélnek. De ha véletlenül (másra nem tudok gondolni, tudatosan választásról biztosan nem lehet szó!!;))) egy közepesen bonyolult hangzású akusztikus zenei történés kerül a lejátszóba, visszájára fordul az összes primitív okoskodás, és gyakorlatilag a zene minden - de tényleg MINDEN! - hangzó paramétere a visszájára fordul, és teljességgel kinyírja a zenészek eredeti szándékát és erőfeszítéseit.

 

Nincs kedvem még egyszer belehallgatni ebbe a szarkupacba, így nemtom melyik, általa kinyírt hangdobozokat "demonstrálta" ezzel a japán trióval a mester, de kurvára kibaszott velük ;Đ:

 

>>> https://www.youtube.com/watch?v=s4GkDFPUW1Y

 

 

 

A bézer egy a cégre jellemző, meleghangú Mark Bass fej-ládán játszik, az erősítője ráadásul egy kétcsatornás Litle Mark Tube, ahol a csöves fokozat nagyon mélyreásó melegsége a félvezetős csatorna precíz dinamikájával mixelhető a kétcsatornás előfokban. Ezáltal a gazdag hangzású Fender jazz bass finoman, de szintén csúcsra van járatva, amihez nagyon diszkréten lehangtompítózott trombita + a gitár párbeszéde társul.

 

A Varga úr tuningolása a Fender kissé visszafogott, ám gazdagon megformált hangzásának kb. 60-70 %-át eltüntette, egy frekvenciatartomány kiemelése dominál (kb. a tuningolt doboz buffogásával fűszerezve), de legjobban a trombitával baszott ki: a tuning szinte "letépte" a hangszer elejéről a tompítót és az eredetileg finom és diszkrét szólókat ordenáré rikoltozássá változtatta, megalázva a zenésztársakat...

 

Itt tartunk kb. 45 évvel a 0 óra 0 perc 0 másodperc után...

> http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM0101.HTM