Én efféle gondolkodásmódot javasolnék:

- nem nyitható ablakok (az üvegtáblák akár keret nélkül, csak beépítve a falba, természetesen tömítve)

- a lakóteret körülvevő párazáró fólia jó vastag+erős legyen (pl 0,2 mm az utólagos véletlen mechanikai sérülésekre meglehetősen érzéketlen)

- a párazáró fólia 4 méter széles legyen (a szokásos 1 méter széles csíkok állandó toldozgatása ezernyi tömítési hibára ad lehetőséget)
- fólia  toldásnál sem a fólián sem a ragasztószalagon nem lehet ránc, gyűrődés (minden gyűrődés potenciális légáteresztés)

- a fólia szélét és az érdes beton/vakolt felületeket NEM egyszerű  öntapadós ragasztószalaggal összekötni (érdes felültre öntapadós rászorítása = sajnos légáteresztő összekötési mód)

- a párazáró fóliát sehol ne törje át csővezeték, elektromos vezeték, szellőztetés csöve, stb (ezen áttörések utólagos tömítése egy-egy potenciális tömítési hiba, plusz lehet mindent fólián belül vezetni is vezetni, hogy ne legyen szükség áttörésre)

- mindezt olyan ember tervezze/kivitelezze, aki valamennyi fenti mondat okát érti a fizika szemszögéből, vagy legalábbis az IQ-ja 101 felett van.

...és jöhet a blower door tesztelő csodálkozni :)