Ez is egy feltevésen alapuló szösszenet, mások írásaira reagálva.
A fénysebesség átléphető, de nem az anyagi létezők számára. Ez csak egy parányi téridő-kvantum számára lehetséges, biztosított.
„Ha a gravitációs mezőt és az elektromágneses mezőt az éterhipotézis szempontjából vizsgáljuk, akkor a kettő között figyelemre méltó különbséget találunk. Nem létezhet tér, sem a tér egyetlen része sem gravitációs potenciálok nélkül; mert ezek adják a térnek a metrikus tulajdonságait, amelyek nélkül egyáltalán nem képzelhető el. „
Ha a metrikus tulajdonság alatt azt értjük, hogy egzakt módon mérhető, vagyis diszkrét elemekből tevődik össze, akkor a gravitációs potenciál csak diszkrét módon nyilvánulhat meg.
„A gravitációs mező létezése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a tér létezésével. Másrészt a tér egy része nagyon is elképzelhető elektromágneses mező nélkül; így a gravitációs mezővel ellentétben az elektromágneses mező csak másodlagosan tűnik az éterhez kapcsolódónak, az elektromágneses mező formai természetét még semmiképpen sem határozza meg a gravitációs éteré. Az elmélet jelenlegi állása szerint úgy tűnik, mintha az elektromágneses mező, szemben a gravitációs mezővel, egy teljesen új formai motívumon nyugodna, mintha a természet a gravitációs étert éppúgy felruházhatta volna egészen más típusú mezőkkel, például skalárpotenciálos mezőkkel, az elektromágneses típusú mezők helyett.”
A gravitációs mező nem leárnyékolható, vagyis egy, a teljes halmaz kitöltöttségével rendelkezik. (Newton abszolút tere, a távolhatással egyetemben) Ez azt jelenti, hogy a tér, egyben a gravitációs mező szerepét is betölti. Mivel az idő, mint „folyam”, haladó, mozgó entitás nem teszi lehetővé az azonnali hatást, az úgynevezett „egyidejűség” csak a teljes halmaz létére vonatkozik, viszont a halmazon belüli lokális eseményekre nem. Ennél fogva, az idő is mérhető, diszkrét elemekből kell, hogy álljon. Ha van a térnek és az időnek mérhető, nullánál nagyobb egysége, annak egyszerre kell megnyilvánulnia, amivel egységet alkot. Ez lenne a téridő és annak legkisebb egysége, kvantuma. Mivel a gravitációs potenciál időbeli megnyilvánulásáról van szó, ami energiaadagnak is számít, fizikai tulajdonsága nem vitatható el. Ezért nevezték elődeink éternek, a legfinomabb fluidumnak, amiből az anyag emergens módon „kicsapódik”.
„Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az általános relativitáselmélet szerint a tér fizikai tulajdonságokkal rendelkezik; ebben az értelemben tehát létezik egy éter. Az általános relativitáselmélet szerint az éter nélküli tér elképzelhetetlen; mert egy ilyen térben nemcsak a fény terjedése nem létezne, hanem a tér és az idő mércéinek (mérőrudaknak és óráknak) a létezésének lehetősége sem, tehát fizikai értelemben vett tér-idő intervallumok sem. De ezt az étert nem lehet úgy elképzelni, mint ami fel van ruházva a súlyos tömeggel rendelkező közegekre jellemző tulajdonsággal, mint ami időben nyomon követhető részekből áll. A mozgás gondolata nem alkalmazható rá.”
Tulajdonképpen az éter egy kvázi álló közeg, amiben az anyag mozoghat. Azért „kvázi”, mert mérhetetlenül (gyorsan) mozog minden elemében, a téridő-kvantumok által. Ezzel maga mögé utasít minden sebességet, amit az anyagi létezők elérhetnek.
