Mint írtam, építési terület volt a "Szigligeti utca" abban a tanévben. Akkor kezdték még csak az alapokat kiásni, alapozni, betonozni. A panelek szerelése utána már viszonylag gyorsan ment (hiszen ez volt a dolog lényege). A toronydaruk ekkor szinte közvetlenül az iskola kerítése mellett álltak, itt gurultak le-fel sínjeiken. Igen, '74 nyaráig biztosan nem volt kész a "harminchat".

Emlék: tehát hatodikba jártunk, természetesen szigorúan tilos volt számunkra az iskolának ezen a felén (ahol most a bejárata van) előfordulni. Persze valamelyik délután a "kölyökcsapat", miután az építő bácsik befejezték a munkát, a már elkészült alapokon, a pinceszint födémjén töltötte a délutánt. Feltűnt ez a suliban valami szakkört vagy különórát tartó diri bácsinak ("Pajeszhúzós" Gyuri bácsi, ha mond ez valamit valakinek), és másnap berendelte az egész csapatot az igazgatói irodába. Természetesen igazgatói intő mindenkinek, pedig előtte már otthon is voltunk, úgyhogy (jogilag) sok köze nem volt hozzá...

Aztán a következő tanévre ('74-'75) elkészült a "piros iskola" a Kerepesi út 124 alatt. Új körzetesítés, én oda kerültem hetedik-nyolcadik osztályra néhány addigi osztálytársammal, a többiek maradtak itt.