A formaterv lehet akármilyen évekbeli, nem az a lényeg. Amire gondolsz, az az, hogy a külső nagyja, a lemezelés, a váz új (és igen, ha korrektül viszik a dolgot, a váz száma is új évjárat), a belső, vagyis a gépészet (illetve a hasznosítható alkatrészek) pedig a régi járműből származik felújítva.

Arra hogy ez a vázcsere pontosan hol milyen formában ment végbe, üzemfüggő, attól függően, hogy kinek mi volt az elsődleges érdeke.

Előfordult, hogy vázcsere alatt gyakorlatilag teljesen új busz forgalomba állítását értették, csupán papíron maradt a régi busz örököse. Így gyártott le a fehérvári üzem gyakorlatilag teljesen új buszokat a BKV-nak 1998-ban, vagy helyben az Alba Volánnak. 

Ezzel szemben a gyakoribb inkább az volt, hogy rendeltek az Ikarustól/helyben összeraktak egy vázat, majd a helyi műhelyben szép lassan áttelepítették bele a régi busz alkatrészeit. Ilyenek pl. a Vértes Volán buszai, a Jászkun Volán 280-asainak jó része, vagy a Kapos Volán 266-osai.

És van a harmadik eset, amikor a buszbontó-buszfelújító egységben beüt a káosz, mint a Vasi Volánnál. Gyakorlatilag minden csereszabatos alkatrész keveredik mindenféle buszból kibontva, abból építik a járművet, amit éppen találnak a legósdobozban. Hogy az donorok mikor lettek szétszedve, melyikek, az alkatrészek mennyi időt álltak előtte, nem tudni. És még csak azt se lehet állítani, hogy van benne valami az eredeti buszból, mert lehet, hogy műszak közben gurították be a régi gépet a csarnokba, ahol már várta az új, áttették a rendszámot, és már a másik gurult ki befejezni a napot (lásd: AAT-227).

Valójában ezek alapján az első verziótól eltekintve nem is lehetne korrektül számon tartani semmilyen évjáratot.