Valamikor régen, amikor Newton megfogalmazta a törvényeit, akkor a "master" inerciarendszernek a Föld felszín egy kis darabját tekintette. Elhanyagolta, hogy a Föld gömbölyű, elhanyagolta, hogy forog, és a gravitációt sem vette figyelembe. 

 

Ehhez a laposnak tekintett földdarabhoz kötötte az inerciarendszerét, és ebben fogalmazta meg a 3 törvényét. (Továbbá azokat a rendszereket tekintette inerciarendszernek, amelyik ehhez a "master" inerciarendszerhez képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végeztek.) 

Newton törvényei csakis ebben az elképzelt inerciarendszerben érvényesek.

 

Amikor a relativizmus téveszméje beférkőzött a fizikába, akkor ez a modell felborult. Ugyanis a relativizmus szerint egyenesvonalú mozgás sincs, mert a mozgó test pályája is relatív. A vonatból kiejtett kő pályája egyenes a vonathoz viszonyítva, de a Földhöz képest parabola. Így az egyenes vonalú pálya elveszítette az értelmét a relativista fizikában. 

 

Mivel "master" inerciarendszer nem létezik, az egyenesvonalú pálya pedig értelmezhetetlen, a relativista fizika nem képes definiálni az inerciarendszer fogalmát. Ezért beszél mindenki össze-vissza, ha erről van szó.  

 

Erre valami nagyeszű kitalálta, hogy az az inerciarendszer, amelyben Newton első törvénye érvényes.

És hol érvényes Newton első törvénye? Hát az inerciarendszerben. Ezzel a körkörös definícióval ismét megbukott az inerciarendszer definíciója.

 

Most ott tartunk, hogy a relativitáselmélet az inerciarendszerek egyenértékűségén alapszik, csak éppen senki sem tudja megmondani, hogy mi is az az inerciarendszer. 

 

De a természet sajnos nem ismeri az inerciarendszereket, mert a Föld gömbölyű és forog, a gravitációt pedig nem lehet kikapcsolni. Tehát ami kis környezetben  a fenti elhanyagolások mellett közelítőleg érvényes, az a valóságban nagy léptékben egyáltalán nem érvényes.

 

A relativitáselmélet egy téves és értelmetlen alapelven nyugszik.