Én sokmindent nem tudtam akkor sem, és sok van, amit most nem tudok. De arra azért emlékszem, hogy a korábban említett énekesek miket énekeltek. Könnyű utólag jártatni a szátokat, fiatalok. Akkor és ott nem az volt a kérdés, hogy milyen rendszer lehet, hanem hogy hogy tűri a nép az urambátyám kommunizmust (Kigúnyolta: Rév Tamás. A dal valahogy úgy kezdődött, hogy "Te Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóska!". Az volt még a kérdés, hogy hogy építenek mások karriert protekcióra alapozva (megénekelte Dinnyés). Meg volt még pár ilyen ma is méltán ellenszenves téma... Nyilván szent kommunista felbuzdulásból hangzott a nóta:

"Mint a mókus fenn a fán,
Az úttörő oly vidám,
Ajkáról ki se fogy a bauxit",

ugye? :o))

Tényleg érdekes lenne tudni, éltek-e a fő bírálók akkor, vagy hány évesek voltak, és ha már felnőttként élték meg azt a kort, mit csináltak. Nyilván nem jártak el otthonról sehová, mert nem bírták a nyájmeleget. Vagy mert féléves gyerekeket nem szoktak elengedni otthonról egyedül.

Egy nevet azonban hiányolok a felsorolásból. Árpádi Lászlóét, aki a Gyerekdalok háborúra c. költemény (sajnos nem emlékszem a költőjére) megzenésítésével és éneklésével lopta be az érzelmeimbe magát örökre. Persze én megértem, ha gyűlöletes dolog egyesek előtt háború ellen uszítani. Micsoda rohadt komcsi szokás, ugye?

(" - Gyertek haza fiaim!
- Nem megyünk, félünk.
Mert ha hazamegyünk,
Téged is megölünk,
És ha nem lesz könnyed,
Mibe törölközük?")

Szóval azt hiszem, hogy az itt undorkodók túlnyomó része zsigerből mondja, amit, de a tények teljes ismerete nélkül. Azt hiszitek, hogy a következő nemzedék olyan hülye lesz, hogy nem veszi észre, hogy nem érvek, hanem érdekek diktálták az utálatot? Pont ezzel teszitek majd vonzóvá a múltat, ütődöttek!