Épp ezért írtam a fekete-fehér párhuzamot.

Esztétikailag valami lehet nagyszerű, de az üzenete már kérdéses. És a meghatározónak szánt épületek, szobrok, emlékművek, stb. esetében legtöbbször óhatatlanul ott van a "mögöttes" tartalom...

Hentzi-ről mi is csak annyit tanultunk, hogy "lövette Pestet" és elesett a budai ostrom során.

Osztrák szempontból hősi halott, így a Bach-korszakban szinte kötelező, majd a Monarchia idején elvárható volt, hogy legyen emlékműve...

Ahogyan Haynau már szerencsére nem....

Ugyanakkor kellene végre egy "határ", amit nem kellne átlépni az ilyen ügyekben. 

Ha pl. nemzeti kérdés a Szabadságharc vagy a törökellenes küzdelem, akkor nincs helye a dolgok túlzott szépítésnek a mai "barátság" érdekében. Legyen határozott álláspont, de lehetőleg nem bántó. Ez is valahol a "nemzeti öntudat" része, ha már annyit hivatkozunk rá.

Persze ez sokszor nagyon kényes dolog, gondoljunk csak Thökölyre (ha már budapesti szobor), aki alapvetően török "zsoldban" állt, mégha jórészt a magyar önállóság érdekében is tette...