A magyart nem kell alkalmassá tenni sem az orvosi, sem más tudományok számára, ugyanis
erre alkalmas. Sőt, igazán a magyar alkalmas vagyis a legalkalmasabb. Gondoljuk csak meg,
az összes „művelt” nyelv csak a görögből és latinból tudta szókincsét kellő mértékben
kibővíteni a tudományok számára. A XIX. században minden elemnek, sőt a vegyületeknek is
magyar neve volt. S minden növénynek, állatnak is. De még a testrészeiknek is. Az angolnak
pl egyáltalán nincs saját elnevezése az elemekre és a vegyületekre. Ugyanez a helyzet a
növények és állatok „tudományos” elnevezéseinél is. Csak a görögből és a latinból véve
tudták leírni és rendszerezni az élővilágot. Ismerek egy orvosprofesszort, akinek az a
véleménye, hogy magyarul kellene írni az orvosi szakszövegeket.
Más kérdés, hogy a XX. sz elejétől kezdve szándékosan kigyomlálták a tudományos nyelvből
a magyar elnevezéseket.
Azért a magyar a legalkalmasabb, mert csakis és kizárólag a magyarban áll fenn az alábbi két
dolog mindegyike:
– Korlátlan mennyiségű szót lehet benne alkotni;
– Szerkezete lehetővé is teszi nagymennyiségű szó megjegyzését és előhívását.
Bugát és Toldy nem eléggé és nem igazán tettek jót (pontosabban tetteik minősítése hamis), a
korabeli nyelvészek meg pláne nem. Ugyanis, a magyart nem „alkalmassá tenni” kellett
volna, hanem felhasználni, kiváló tulajdonságait felismerni és arra támaszkodni. Ahogy a
franciák sem szégyelltek visszanyúlni és meríteni a rendkívül gazdag óprovanszi népnyelvből
és más saját népnyelvükből. Enélkül a francia egy parasztlatin (lingua latina rustica) maradt
volna.
A magyarban bárki bármikor képezhet szavakat. Ezt tette a köznép is évszázadok, évezredik
alatt. Méghozzá elképesztő mennyiségben. Tekintsünk a tájszótárakba vagy nézzük meg
Arany János szókincsét. Ő szinte teljes egészében a népnyelvet használta. Aki ezt teszi, az
nem feltalál, nem kitalál, hanem használja a nyelvet! Azaz a szóképzés, a szóalkotás nem
„alkalmassá tevés”. Éppen fordítva! A magyar alkalmas arra, hogy benne új szavakat hozzunk
létre, méghozzá olymódon, hogy az szervesen illeszkedik, kötődik a nyelv szövetébe.
Mellesleg, mindig csak az egyéneket emlegetjük. Hogy milyen nagy volt Kodály, aki
összegyüjtötte. Akik megalkották – a közös alkotókról, össznépi alkotókról soha nem esik
szó! Arról, hogy milyen nagyok voltak őseink akik ilyen csodálatos zenéket, dalokat, meséket
alkottak! S micsoda zseniális nyelvet! S ez se Kazinczy érdeme.
Valamelyik cseh mondta, hogy a magyaroknak ördögi nyelvük van. Nos, a
nagyságrendet majdnem eltalálta. A Magyar nyelv hosszú aranykorokkal tűzdelt sokezer év

alatt természetes úton, módon sarjadt és nőtt, azaz a természetből, a Természetistentől, őseink
istenétől ered.