A kányazsombor ’Alliaria petiolata’ mellett említhető a kányabangita ~ kányafa ’kálna, Viburnum opulus’, a kányafű ’iszapzsázsa, Rorippa spp.’, kányazsázsa ’Diplotaxis spp.’. A kányazsombor nevének előtagjáról ezt írja Rácz János: „Az összetett szóban a madárnév előtagra talán a termőhely a magyarázat, hiszen a növény utak mellett, árnyas, bokros helyeken terem, ahol a kányák is fészkelnek.” Meg kell jegyezni, hogy a kánya meglehetősen alulértékelt ragadozó madár, mert nem volt ritka és a baromfiudvart is megtizedelte. Az emberrel együtt élő (és vele alkalmasint konfliktusba kerülő) állatok nevei gyakran lesznek növénynevek előtagjai mintegy a növény vadon termő voltát, értéktelenségét jelezve. Madárnevek is szerepelnek ilyen módon, vö. pl. varjúháj ’Sedum spp.’, varjúköröm ’Phyteuma spp.’, varjúmák ’Hibiscus trionum’, varjútövis ’Rhamnus catharticus’. Az utóbbiak esetén a termés stb. fekete színe is motiválhatta azt, hogy miért éppen a varjúval asszociálták ezeket a növényeket. A kányára utaló nevű növények esetén lehet, hogy a levelek alakja, rezgése idézhette fel a baromfiudvar felett szitáló ragadozó madár képét.

A kányabangita esete azonban világos: ez tautologikus összetétel, amelynek elő- és utótagja is ugyanannak a növénynek eltérő, önálló megnevezése volt. A kánya tag valójában a kálna növénynév l-et vesztő kána változatának népetimológiás átalakulása. A kálna máig a kányabangita társneve, és az ugyanezt a növényt jelentő szláv kalina növénynév magyarosodása. A kánya- előtagú növénynevek egy része így meglehet a kálnával, a kányabangitával való valamilyen hasonlóságra utalóan is képződhettek.