Helló!

 

Nem ismerem a bérleti díjakat arrafelé, biztosan magasabbak, mint itt a mi stájer kisvárosunkban...

Errefelé egy 70-80m2-es lakás bérleti díja (minden nélkül, Kaltmiete) 300€ körül kezdődik, közös költség mindennel olyan 250, távfűtés: 100 körül, villany: 80 körül, nem tudom, mit hagytam ki ;-)

Nem egy nagy tragédia... Mi a 80m2-es 3. emeleti (lift nélküli házban) lakásunkat otthon (Zalaegerszeg) szintén kb. 300 ajróért adjuk ki, de szerintem többért is ki lehetne (egy igen aranyos fiatal pár lakik benne úgy 2-3 éve, nem akartunk nekik árat emelni... ;-)

 

Gyerekek: persze nem egyformák, de alapjában véve szivacs még az agyuk :-) Akiket ismerek (kitelepülők) igaz, hogy kisebb gyerekkel jöttek (mint a 11 éves) , de igazából nekik volt a legegyszerűbb a beilleszkedés :-)

Mi konkrétan két 9 évessel jöttünk (ikrek, az általános első két osztályát otthon járták) , a némettudásuk közelített a nullához (elvileg otthon tanulták az általánosban, + egy évig próbálkoztunk magántanárokkal, de az sem sokat ért) , a harmadikat itt kezdték, és sulikezdéskor még az is fel volt nekik írva egy cetlire, hogy pl. hogy kell WC-re kikéretőzni... Sajnáltuk őket, biztosan voltak kellemetlen heteik vagy hónapjaik, de így utólag azt mondják, hogy semmiség volt. És valami hihetetlenül hamar úgy megtanulták a németet, hogy nem kellett évet ismételniük: mehettek tovább negyedikbe, stb. 5.-től új suliba mentek ugye (NMS) , az új tanárok, akik nem ismerték őket azt hitték, hogy már kint születtek...

A 11 évesnek már nehezebb, mert azért ott komolyabb szinten megy az oktatás, mint a 3.-ban, mások az elvárások, stb. - erről olyan tudna nyilatkozni, aki ekkora gyerekkel jött ki. Szerintem kb. garantált az évismétlés a nyelv miatt (tehát egy évig igazából csak azért járna suliba, hogy tanulja a nyelvet, aztán az aktuális osztályt újra járná, akkor már "élesben") De ez itt teljesen természetes, nem is bukásnak hívják, hanem simán csak évismétlésnek: és egy csomó osztrák gyerek is évet ismétel, ha nem tudta valamiért elsajátítani megfelelően a tananyagot! Szóval nem az van mint otthon, hogy húúú, megbukott... Nem kell tőle tartani, egyszerűen bele kell kalkulálni ezt az egy évet, eleve fel kell rá készülni (lelkileg) , és kb. biztos, hogy egy év alatt a nagyobbik is megtanul annyira németül, amennyire kell.

 

Ne hagyd magad elijeszteni, én is azt mondom... Kérdezd meg az ilyen ándzsinszán-hoz hasonlókat, hogy ha ennyire dúúúúrva a helyzet ;-) , akkor ők mégis hogy tudnak mégis Ausztriában élni??? Valami szuper képességekkel rendelkeznek, vagy mi a fene? ;-)

 

Régen volt Facebook-om, be szoktam nézni a helyi magyarok csoportjába: 95%-ban ott is ez ment, valaki kérdezett ezt-azt, mert szeretett volna kijönni, erre indult az elrettentés, hogy hú, meg se próbáld, lehetetlen, képtelenség...

Annyira szánalmas!

Aki attól fél, hogy egy új család kiköltözésével 0,001%-al nőni fog az esélye annak, hogy leveszíti az állását, annak már régen rossz...

Én hülye meg oltogatom a népet otthon folyamatosan, hogy jöjjenek ki, az itteni ismerősöket meg hogy próbáljanak szerencsét ott, ahol most melózok - egy barom vagyok, majd jól az utcára kerülök ;-)

 

Elárulom: mi az asszonnyal tök átlagos emberek vagyunk, semmi extra képzettség, tudás, meg ilyenek (sőt, én egy dagadt, lusta dög vagyok ;-) Ennek ellenére nem bántuk meg, hogy kijöttünk 10 éve, egész szépen elboldogulunk! OK, én rendesen végigjártam "Az Utat" ;-)  (építkezésen segédmunkás - McDonald's - termelésben meló - végre jó meló ;-) , de számítottam is rá.