Néhány pontosítás a Boráros téri balesetről szóló cikkhez:
1. 1952-ben Buda Császárfürdőn a balesetet nem váltóhiba, hanem hibás váltóállítás okozta. 2. A cikkben megnevezett hölgy átvehette a szerelvényt a revízióról délelőtt, de délután már nem ő érkezett meg a vonattal a csepeli végállomásra, hanem egy férfi kollégája. Ő jelezte az ügyeletes – betanított - villanyszerelőnek, hogy a 852 sz. motorkocsi (Csepel felé ez volt elől) gyorskapcsolója többször leoldott. 3. A villanyszerelő vezetékneve nem Soma volt, bár hasonlított erre. 4. Miután a hiba okát a 852 sz. motorkocsin nem sikerült megállapítani, a leváltó motorvezető és a villanyszerelő átmentek a szerelvény túlsó végére, a 854 sz. motorkocsiba. Itt vették észre a léghiányt és azt, hogy ennek a kocsinak a gyorskapcsolója is leoldott. A később elítélt fiatal motorvezető ekkor bekapcsolta az akkumulátorról üzemelő segédlégsűrítőt, melynek hatására a légnyomás megemelkedett és vissza tudta állítani a gyorskapcsolót. (A segédlégsűrítő a fékrendszert nem tölti, csak a segédüzemhez – pl. az áramszedők működtetése - termel levegőt.) 5. A légsűrítők nem elektromos hiba, hanem a gyorskapcsolók kioldása miatti nem működtek. 6. A második megállónál – Tanácsház tér – nem megcsúszott a vonat, hanem túlcsúszott rajta, vagyis a kijelölt helyen nem tudott megállni. 7. Innen már csak úgy tudtak tovább indulni, hogy a fiatal kolléga segítségére siető tapasztalt motorvezető „belenyúlt” a levegős rendszerbe, így a sorozatosan kioldó gyorskapcsolót sikerült visszaállítani.