A római portrészobrászatban az ősök arcképeinek -- vagy más szavakkal imágónak -- realitásra való törekvése az Élet lényegének az örökkévalóság szférájába emelését jelenti, és ez akkor is így volna , ha festmény lenne .

A görög ezt másképp gondolta , mert Hellász szobraiban az Isteni jelenik meg az egyéni hátrányára . Emiképp a latin szobor vagy festmény az érzelmek viharát akarta kirobbantani , a görög szobor az ataraxiát .

( fss )