Ez azért van szerintem, mert sok ember nehezen kezeli az ilyen helyzetet.

Sokan az gondolják, hogy aki beteg, az biztos szánalmat vár (illetve van, aki pont az ellenkezőjét gondolja, van, aki meg nem tudja, mit is gondoljon), illetve kerüli a témát, mert nem akar olyat mondani, amitől a másik hangulata esetleg elromlik.

Lehet, valahogy úgy kéne tálalni ezt feléjük, hogy ez nem betegség, hanem csak egy állapot.

Vagy mondani se kell, csak akkor, mikor már kialakult valamilyen kapcsolat, és ez nem áll közétek.

Persze ez csak a személyes véleményem, nem vagyok pszichológus...