Gyóni Géza

 

Álmok

 

Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

 

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom –
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

 

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel…
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos képk búcsúzni kell!

 

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot –
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.