Abban igaza van Juhásznak, hogy rendszerszintű változásra van szükség, de ennek a rendszernek meghatározó eleme a Magyar Kézilabda Szövetség. Az, hogy a női szakág 10 éve eredménytelen nem vont magával semmilyen személyi változást. Borsosnak igaza volt abban, hogy miért nem lehet anyagokat, mérhető célokat publikálni. Nem prezentáció formájában, hanem egy tanulmányban. Azért nem publikálják, mert tudják, hogy számon lehetne kérni rajtuk. Pálinger szerződésében nincsenek célok a válogatott eredményességét illetően? Juhász szerződésében nincs erre vonatkozó bekezdés? Ők számon szeretnèk kérni az eredményességet a játékosokon/klubokon, de a saját rendszerükben nincs számonkérés. Ezek az emberek évtized óta havonta felveszik a jó kis pénzeket eredménykényszer nélkül.

Az egész rendszer el van kényelmesedve, az MKSZ/játékosok/edzők túl vannak fizetve. Ennek a rendszernek Juhászék pont olyan haszonélvezői, mint az általuk kritizált klubok, a NEKA vagy a játékosok. A helyzet az, hogy a több TAO nélkül is állnánk ott női válogatott szinten, ahol most állunk. Lehet, még jobban is. Ez a pénz fel lett élve a haszonélvezők által. Ezzel kellene valahogy elszámolni, de igazán senki nem akarja felszámolni a rendszert, mert mindannyian szuperül élnek belőle.