Vámbéry válasza:
"17. A magy. barom (Vieh, Besitz) és tör. barim egyeztetésére azt jegyzi meg B. úr, hogy: 1. a tör. bar, var csak «esse», nem pedig «habere» jelentésű is; 2. hogy a barim az általa ismert szótárakban nem fordul elő. — Mivel recensensem is tudja, hogy van egy barlik szó «Besitz, Reichthum» jelentéssel (v. ö. Lehcei Osmani (JjJ^tj JLc? ^jyJ, ,jhLw Vermögen, Reichthum), ennélfogva a szememre hányt hiba az ő téves felfogásán alapszik, mert azím végzetet olyan képzőnek tartja, a milyen az atim (Wurf), ölüm (halál) stb. szakban van; én pedig első személyű birtokos ragnak tekintem. V. ö. barim—jokum (alles was ich habe und nicht habe), a miből kitűnik, hogy a barim jelentését il ezt értem: mein Besitz, Besitz; minthogy a «barimdin al, jokumdin alamazsin» (Nimm von meinem Vermögen, von meiner Armuth kannst du nicht nehmen) szólásmódot gyakran hallottam s magam is használtam. Hogy tehát a barim szónak «Vieh» jelentést is tulajdonítok, onnan van, mert alapjelentése «birtok, Besitz», a «Vermögen, Besitz» (birtok) és «Vieh» (barom) fogalmak pedig más népeknél is azonosak. V.o. latin pecus — pecunia, szláv licvo (nyereség) — liehvo (Vieh), magy .jószág (Vermögen és Vieh), végre arab JU (Vermögen, Besitz), mely a mongolokhoz is eljutott «barom, Vieh» jelentésben.
Tudva tehát, hogy a barim jelentése «birtok» és e jelentésében a «barom»-mal azonos, most már azt kell bebizonyítanom, hogy a barim-la-, kirgizesen barim-la- igealak ( Vieh
schaffen, Vieh machen) nem a levegőből van kapva, mint B. úr állítja. Valamint a tör. av (vad) szóból a via- (jagen, azaz: Wild fangen, a cerik-ból cemiple (Heer schaffen), a köpük (hab)-ból köpükk- (schäumen, Schaum machen), épen úgy származott a óikrím-ból barim-la, kirg. barim-la (Vieh schaffen), mert az ú. n. «baranta» alapjelentése «Vieherwerben»; minél fogva B. úr azon fölvétele, hogy e szó a mongolból volna kölcsönözve, magától elesik."
Vámbéry Ármin: A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. II. Válasz Budencz József bírálati megjegyzéseire. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 5. szám, 1885), 40. o.
