„a lengyelek eredendő orosz ellenessége (és nagyhatalmi allűrjeik)”

A lengyeleknek „eredendő” az oroszellenességük történelmi tapasztalaton alapul. 1772-1920 között az országuk nagy részét megszállva tartották. Ezalatt sok forradalmukat brutálisan leverték. Az I. vh. után újra létrejött lengyel államra a Szovjetunió fegyverrel támadott. A II: vh.-ban a fasisztákkal közösen támadtak Lengyelországra. A katinyi mészárlás közismert. 1944-45-ben a varsói felkelés németek általi leverését passzívan támogatták. A szovjet hatalomátvétel talán a mienkénél is brutálisabban zajlott. Pl. az Armia Krajowa tagjainak az üldözése.

A „béketáborhoz” tartozásunk élményei már közösek.

Nekünk kevesebb „panaszunk” lehet a ruszkikra. 1849-es, 1944-45-ös és 1956-os harci cselekmények, valamint a „malenkij robot”. 

A fentiek miatt mi kevésbé utáljuk a ruszkikat, ideértve az ukránokat is, mivel az előbbi bűnlajstrom rájuk is vonatkozik. 

Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a történelmi magyar-lengyel barátság nem a „teljes nézetazonossággal” egyenlő. Az ész nélküli „szolidaritás” elvárása hülyeség. A barátoknak egymást segíteniük kell amikor egyikük, vagy másikuk arra rászorul. De nem várható el az, hogy az egyik haragosát a másiknak is gyűlölnie kelljen.

„A lengyelek a magyarokra tekintettel elég alacsony szinten tartották a román kapcsolataikat,….”

Nekem eddig egyáltalában nem tűnt fel az, hogy pl. Erdély hovatartozása, vagy az ott élő magyarok emberi jogai érdekében Lengyelország exponálta volna magát. Nem is várható el tőlük. Ez magyar-román ügy. Ugyanígy semmi alapja nincs az egyes propagandaszervek elvárásának arra vonatkozólag, hogy a lengyelek iránti „szolidaritásból” ellenségesen viselkedjünk az oroszokkal szemben. Pláne nem úgy, hogy ezzel saját magunkra hozzunk csak bajt. Az ilyenfajta gondolatok terjesztése a brüsszelitáknak a V4 együttműködésének a szétverésére való igyekezete.