Sziasztok!

Hónapok óta most tudtam csak feljönni az oldalra. Nagyon el voltam, és sajnos vagyok még mindig foglalva párom miatt, de ezt muszáj elmesélnem.

Páromat december 23- án műtötték hólyagrákkal és prosztatával. Szeptemberben már mutatta az UH, de csak ide-oda küldözgették, beraktak a veséjébe egy csövet, amin keresztül egy zacskóba ment a vizelet.

Végül december elején a fiam elvitte egy magánredelőbe, onnan rögtön egy kórházba került sürgős műtétre, mert már a prosztatát is befonta a rák. Műtét után mondták, hogy a lehető legtöbbet kivették belőle, még a nyirokmirigyeket is, mindenhol volt rák.

Kemo és sugárkezelést nem kaphatott, mert annyira sovány, és rossz a vérképe, hogy műteni is vér adásával tudták.

December végén kijött a kórházból. Igazából szinte ágyban volt egész nap.

Egy hónapja kezdett rosszabbul lenni, nem evett, nem akart inni sem, és megjelentek a fájdalmai a hasában, amit ő vastagbélgyulladásnak tituált. Felhívtam a kerületi onkológiát, ott júniusban augusztus 18-ra tudtak csak időpontot adni.

Kértem egy CT-t a kórháztól, ahol műtötték. Július 18-ra adtak is egy időpontot, de mondták, hogy előtte otthon egy teljes labort kérjünk, főleg vese értékkel.

mivel nagy fájdalmai is kezdtek jönni, kértem az Onkológiai Intézet Fájdalomambulanciáját, fogadjanak már bennünket.

Bementünk magánmentővel, mert már személyautóban nem tud ülni. Vittük a laborleleteket is. Ott ránézett az orvos, és azt mondta, hogy menjünk innen, ő nem tud segíteni rajta . A magán mentős mondta, hogy csak 1-2 óra múlva tud visszajönni érte, mert egy címre kell mennie most. Az orvos közölte, hogy ő csak betegszállítói mentőt tud hívni, sürgősségit nem. A betegszállító mentők pedig 6 óra múlva is van, hogy ideérnek, éms csalinkáznak vele több beteggel. A fiam erőszakkal fellépett a mentőkkel szemben, ahová végül ls kiküldték a sürgősségi mentőt, de elmondták, hogy szabálytalan egyik kórházból a másikba sürgősségivel átvinni a beteget. Ezek után leültek a párom mellé, és megkérdezték tőle, hogy hol akar meghalni, mert rövidesen meg fog halni, ez lesz az utolsó útja, ha egyáltalán kibírja. A párom köpni-nyelni nem tudott. Azt mondta, nem tudja. Mondták, hogy nyilatkoznia kell.

Én szóltam közbe, hogy én vállalom az ápolását, de azt ne kivánják tőlem, hogy a jajgatását tétlenül nézzem, hallgassam. A körzeti orvost felhívtuk, aki adott egy beutalót a körzeti kórházunkba, és elvitték oda július 13.-án.

Azóta adják az infúziókat, vért, fájdalomcsillapító tapaszokat. A vese értékei helyreálltak, a gyulladásos értéke a CRP a 429-es értékről 210-re lement. Szerettek volna CT-t is csinálni, de nem tudja kinyújtani a lábát. A hetekig tartó, orráig felhúzott térdeit nem tudja kinyújtani.

Amit szerettem volna ezzel elmondani, hogy tudjuk, hogy elég súlyos az állapota, de nem fáj már a hasa, és jelentősen javulnak a laborértékei.

A doktornő szerint egy erős gyulladás volt a szervezetében.

Engem nagyon kiborított, hogy a szemébe vágva megkérdezték, hogy ott azonnal döntse el, hol akar meghalni, mert órákon belül megtörténik. Fájdalomcsillapításért mentünk, és vártuk a CT időpopontját, hogy mi baja van.Ő bizakodott és még most is bizakodik. Továbbá haza küldték volna iszonyú fájdalmak közepette meghalni.