Eccer, még régen iskolai kirándulás.

Középiskolai lány osztály.

Kísérőnek anyukák + 1 fő apuka.

 

Szállás kitűnő.

Panzió.

De egy lánycsapatnak (3 fő) az út és a park túloldalán van a szállása mert................mert már fene tudja miért.

Nyafogás, nyávogás, kicsi hiszti, hogy ők nem, mert félnek, meg .............

 

Mondom én átmegyek oda aludni.

Azt nem lehet mert a sofőr bácsinak (nekem) pihentnek kell lennie, az pedig ott zajos, nem lesz jó.

Átmentünk.

Hárman.

Kísérő apuka + a lánya + meg én.

Akkora szobát kaptunk (kb. 40 m2) hogy az más helyen táncteremnek nevezték volna.

 

Elhelyezkedtünk, a szoba néni mondta ez tényleg zajos lesz mert az ablakunk alatt kb. 8 méterre van a MÁV üza töltő kútja és a dízelmozdonyok éjjel odajárnak tankolni.

 

Na bumm.

Egy éjszakát majd csak ki bírunk.

 

Nem miattunk, de máshogy alakult a MÁV-nál az az egy éjszaka.

Kb. 23.00 óra felé megjött egy csörgő.

Megtankolt.

És nem ment el.

 

Reggel 6,30-ig ott ketyegett a fülünktől 8 méterre.

A csörgő alapjáraton se csendes.

 

Szégyen vagy sem de hármunk közül senki se ébredt fel reggelig.

Egyik tanerő jött át szólni nekünk, hogy menjünk reggelizni a panzióba.

Tátott szájjal nézte, hogy akkor nyitogatjuk a csipáinkat, és mind hárman úgy alutudtuk végig az éjszakát mint a bunda.