Hát vége.

A téli olimpiát inkább csak úgy nézegetni szoktam, szerencsére napközben is nagyrészt tudtam követni. Annyira azért nem ragaszkodtam mindenhez, hogy korábban keljek miatta, kivéve a zárónapot. Elvoltam vele, voltak olyan pillanatok, amiket meg lehet jegyezni. És még mindig jobban megvan a fílingje amiatt,hogy kevésbé zsúfolt, mint a nyári, bár most voltak egymásra tolt versenyek részint az amerikai tévék igényei, részben a felborult menetrend miatt.

Az is nagy szó, hogy halasztás nélkül sikerült a mostani helyzetben megrendezni. Ebből a szempontból tényleg jól jöhetett a kínai fegyelem, még ha így kevésbé is lehetett hangulata. A nyitó- és záróünnepély a maga szolidabb, sztárparádé nélküli lebonyolításával lett emlékezetes.

És hát a rövidpályásaink most már gondoskodnak arról, hogy magyarként ne mindent az esélytelenek nyugalmával figyelhessünk, és azok után, hogy sokáig az érem, de még a "pontszerzés" is csak remény volt, most már bosszúságot okoz, hogy Sanyitól elvették az aranyat vagy hogy a férfi váltónak nem jött össze az A döntő. De nézzük a jó oldalát, a legjobb téli olimpiai szereplésünk jött össze egy arannyal és két bronzzal. Azok után, hogy az első aranyra 94 évet kellett várni, most négy évre már jött is a második.

Azért jó lesz végre újra Európában látni a nyári és a téli olimpiát. Viszlát Párizsban, aztán Milánóban és Cortinában!