Kedves Norbi
+próbálom Lképzelni a helyzetet. Szóval ott vagyunk a diszkóban, táncolunk egy lánnyal. (Jé, hogy +változott a világ, hiába vén vagyok már) Odajön egy srác, rámnéz, ordít valamit, nem értem, mert túl hangos a zene.
No jó, abbahagyom a hülyéskedést. Alighanem felelnék neki, én utcán is szoktam olyanokkal szóba állni, akik kérdeznek valamit. Annyi infót szolgáltatok ki, amennyit +felelőnek látok.
A fenti helyzetben, attól, hogy nem vagyok egyedül, még pár szót vált6ok másokkal is. Úgyis tudatosítom benne, hogy alkalmatlan a jelenléte. De az is előfordulhatna, hogy odaviszem a srácot a társasághoz, ha valami nagyon érdekeset látok benne. Vagy a csuda tudja. Ahhoz ott kellene lennem, így elméletileg elég nehéz.
Higgy nekem, ha nem bízol benne és féltékenykedsz, sokkal előbb + fog csalni, mintha érezteted vele, hogy teljes a bizalmad. Próbáld átérezni a gondjait és melléállni, segíteni, amiben csak tudsz, én nem tudom, ha az én fejem fölül készülne elfelé a lakásunk, én sem lennék éppen virágos kedvemben.
Még egy kis adalék:
Amikor még a szüleimmel éltem, rettenetesen tiltottak a fiúktól, nagyon keményen, pl. ha levelet kaptam egy sráctól, azt egyszerűen eltüntették. Fogolynak éreztem magam, és ott szöktem ki a kalitkából, ahol csak tudtam. Ha a párom féltékeny lenne, v.sz. ugyanezt érné el vele. Szóval gondold meg.