Az alkalmazott autó(busz)szerelők nyilván nem keresnek ennyit.

A piac teljesen torz. A javítási költségek tekintetében ma már megéri akár egy alkalomra is szerszámot venni és nekiállni a javítási költségek tükrében. Jobb helyeken gyakori, hogy az alkalmazott lelép és vállalkozóként konkurál tovább korábbi munkaadójával, majd beleesik ugyanabba a szarba ő is. Nem talál maga mellé munkaerőt, aki képes megcsinálni a rá bízott feladatot és annyi fizetést kér, amit meg is tud fizetni. Innentől kezdve a teljes szektor halott, minden műhely döglött, nem lehet rájuk bízni semmit. Sem Ikarust, sem más autóbuszt, mert sose lesz kész, ha mégis valamit megcsinálnak, akkor repkednek a csilliárdok. Minél alacsonyabb lesz a buszok átlagéletkora annál nagyobb bajba fognak kerülni a buszos vállalatok, míg el nem jutnak oda, hogy a buszok futnak amíg garisak és vagy vesznek újat, vagy nem lesz ami kimenjen a garázskapun. A mai buszok nagyon kisszériások, cserealkatrész nincs és nem is lesz és még csak kibontani sem lehet majd a másikból.

A szerelőknek az fogja megadni a helyes értékítéletet, hogy a járművek egyre inkább úgy készülnek, hogy csak szakszervizben vagy még ott se lehessen javítani, a munkájuk pedig leredukálódik annyira, hogy egy szakszervízben izzót, olajat, szűrőket és ékszíjat cserélnek, később már az olaj és ékszíj is elmarad.  Ha lejárt a jármű ideje megy a szemétbe.