Sziasztok!

Látom nem pörög annyira a fórum, de gondoltam megosztom eddigi tapasztalataim. Idén júliusban döntöttem el, hogy hosszú évek után végre megszabadulok a szemüvegemtől. A Sasszemklinikára jelentkeztem be, azonban nem mentem át az alkalmasságin. 35 éves vagyok, -1,5 illetve -2,0 a dipotriám, nem ezzel volt a gond, hanem találtak egy foltot a jobb szememen. Eleinte rohadt csalódott voltam, de szerencsére egyik barátom anyukája szemorvos és miután megnézte a leletem, azt javasolta, hogy jelentkezzek be a Semmelweis Klinikára. Augusztusban ez megtörtént és október 18-án megvizsgált Prof. Dr. Nagy Zoltán Zsolt, a klinika igazgatója. Átmentem az alkalmasságin, viszont csak PRK műtétet lehetett alkalmazni. Rá egy hétre, október 25-én megműtöttek. Ma vagyok 3 hetes műtött.:)

A tapasztalatok:

• A műtét napja: a műtét maga 5-6 perc, amibe mindent beleszámoltam, szemenként 1-1 percnél nem volt hosszabb és teljesen fájdalommentes. Utána éjszakára mindkét szemem bekötötték, így full vakon voltam, de nem volt igazából para, mert a mielőtt bekötötték láttam azt, hogy látok.:D Így a nagy félelmem elillant, úgy voltam vele egy este nem a világ vége és ez így is volt.
• Másnap: este 8 után műtöttek és kb. másnap reggel fél 8-kor levették a kötést. Szemcsepp és láttam. Mire a doktor úr megnézett még kaptam kb 2-3-szor cseppeket. Láttam, de homályosan, viszont egyre nehezebben tudtam nyitva tartani. Mire barátotmmal hazaértünk délelőtt kb. fél 10 fele már nem tudtam nyitva tartani annyira zavart a napfény. Még napszemüvegben és csukott szemmel is zavaró volt. A szüleim eljöttek értem és haza vittek vidékre, mivel egyedül élek és az első napokat esélytelen lett volna egyedül megoldani.
• 1-3 nap: ezt most a kötés levetélétől számolom. Kedd reggeltől csütörtök estig csak addig volt nyitva a szemem, amíg cseppeket kaptam. Tök sötét szoba, napszemüveg, csukott szem, elmélkedés a világ nagy dolgairól. Itt szeretném megjegyezni, hogy bár irtó kellemetlen, és fura, hogy nem tudod nyitva tartani a szemed, de ez nem fáj. Olyan szinten paráztam a szem fájadalomtól, mert hogy nem lehet hozzáérni, hogy csak na. És ezt bizony az internetes véleményekre alapoztam. Így készültem a nagy fájdalomra - én őszintén ezt nem tudom fájdalomnak nevezni (hasnyálimirgy betegként lehet mást tartok annak), de elhiszem, hogy valakinek ez fájt. Az idegentest érzést úgy tudnám leírni, hogy mikor levolt csukva a szemem akkor ilyen bizsergést éreztem. 
• 3. nap este: hétfő este műtőttek és csütörtök este volt az első időszak amikor nyitva tudtam tartani a szemem, rá néztem a tv-re, hogy mit látok, homályos volt, de nem volt rossz.
• 4. nap: péntek reggel mikor kinyitottam hát nagyon megörültem. Sokkal jobban láttam, nyilván könnyen fáradt a szemem és csak a tv-t bírta, a telefont egyáltalán nem és az full homályos volt. 
• 5. nap: szombat reggelre szintén vártam egy nagyobb javulást, ez nem történt meg, picit le is törtem. 
• 6. nap: vasárnap reggelre viszont komolyat javult a szemem, először ment már a telefon is a tv-t egész jól láttam már távolabbról is - itt most feiratokra gondolok.
• 7.-13. nap: hétfőről - keddre javultam és kedd reggel volt a konrtroll. A szemem -0,5 és -0,75 egy hét után. A feles szemmel végig tudtam olvasni a számtáblát, a másikkal még hiányzott 3 sor. A hámosodás még nem lett teljes, ezért nem engedett dolgozni menni a doktor úr. Így október 25-e után november 4-én mentem először dolgozni. Számítógép előtt ülök egész nap és a délelőtt után haza is küldtek, mert szenvedtem. A hetet tehát végülis fél nap kivételével otthon töltöttem, de immár egyedül, a csepegtetés kicsit nehezen ment, de megoldottam. A szemem a tv-t bírta, a telefont is egyre jobban, de hozzáteszem, hogy inkább a pihenésre koncentráltam, tehát nagyon keveset néztem, illetve használtam mindkettőt. 
• 14. nap: először jöttem dolgozni úgy, hogy végig ültem az egész napot. A nap végére már végem volt, nem fájt, de egyszerűen elfáradt a szem. 
• 15.-20. nap: mindennappal picit jobban bírtam a gépet, de az élességben nem éreztem javulást.

November 22-én lesz az egy hónapos kontrollom, majd újra jelentkezek - a műtétet nem bántam meg, de az élesség remélem még javulni fog.:)