OFF

 

Az, hogy abban a korban, ahol már mindenki minden szarról (akár szó szerint is) fényképet készít, fontosabb a Volánbusz Zrt. számára, hogy senki ne fotózhasson buszt írásos engedély nélkül, mint az, hogy az állomások ne legyenek teleköpködve tökmaghéjjal, vagy hogy mindenféle suttyók ne üvöltessék a saját fura zenéjüket, sok mindent elmond a Volánbusz Zrt-ről.

Az, hogy a biztonsági őrök egy része konkrétan nem látja el teljes körűen a feladatát, hanem a kisebb ellenállás irányába megy (egy fotós nagy valószínűséggel nem fogja megbicskázni, de a kritikán aluli zajt üvöltető félrészeg egyed már lehet), az sok mindent elmond azokról az őrökről.

Az, hogy országrészenként teljesen eltér a Volánbusz Zrt. nosztalgia-rendőrállami álmainak megvalósulása, vagyis hogy egy állomáson halvány fogalmuk sincs, mi ez az egész, egy másik állomáson konkrétan felesleges faszságnak tartják ezt, egy harmadikon eskü alatt vallják, hogy direkt ezért leszóltak nekik fentről, hogy ezt figyeljék, egy negyediken pedig név szerint nézik és papírozzák, ki fotózhat aznap, az is sok mindent elmond mind a Volánbusz Zrt-ről, mind az alkalmazottairól, mind azokról a biztonsági cégekről, amiket foglalkoztat, mind pedig arról, hogy mekkora tisztelettel élnek a dolgozók egymás iránt. Egy a tábor, egy a zászló, a többi formaság már olyan, amilyen.

Az, hogy bármilyen hiányzó papír miatt az egész parancsnoki láncon végig kell telefonálni széltében-hosszában egy adott város állomásának forgalmi irodájától a Népliget releváns osztályának tetejéig, és ha nem Budapesten üldögél valaki, akkor a hatásköre a nulla felé konvergál, az is sok mindent elmond a Volánbusz Zrt. cégszerkezeti víziójáról.

Az, hogy bizonyos helyeken fotó tekintetében a Volánbusz Zrt. a biztonsági szolgálatot még a saját sofőreire is ráállítja, más helyeken pedig a saját belső ellenőrzésével vegzálja...pardon, ösztönzi a biztonsági szolgálatot és a forgalmi irodát, szintén sok mindent elmond a Volánbusz Zrt-ről.

Az, hogy ezen hullámokra egyesek élvezettel ülnek fel, és így kompenzálják a frusztrációval teli életükben megesett sérelmeiket, sok minden elmond a rendszer dolgozóiról, akárki is foglalkoztassa őket papíron, és akárkinek is jelentsenek. Az, hogy ezeket az egyedeket elutasítás helyett tárt karokkal várják, szintén sok mindent elárul.

 

Abban, hogy ebben az országban a járművek fotózásától még egy busz sem esett helyben darabokra, és sem a Volánbusz, sem a BKV, sem pedig más közszolgáltató közlekedési cég nem állt bele a földbe, egészen biztos vagyok.

 

Biztosan szépek az új buszok. Biztosan boldogan feszítenek velük a potentátok ilyen-olyan sajtórendezvényeken. De a fent leírtak miatt Isten őrizz, hogy én a Volánbusz Zrt-nek dolgozzak bármilyen formában az elkövetkezendő másfél évtizedben.

 

ON