A kisvárosi főnökök sápítoznak, hogy a szomszéd kisvárosokban mennyi a műemlék, mennyi turista megy oda náluk meg semmi.

 

Pedig itt született X a nagy országos politikus a patika melletti házban ami már rom.

Pedig abba a házba járt házibarátnak (szeretőnek) Y a nagy országos költő.

Pedig abban a házban volt később a Z párt alapító ülése.

Pedig abban a házban volt.......................................

 

Állnak a ház előtt kétségbe esve, mert tényleg rom.

A tető beszakadt, a falak omlanak, víz- villany vezeték tropa.

Stb.

 

Mit csináljanak?

Erre egy tanácsnok odalép a házhoz és (sajnos) kézzel is ki tud húzni egy ép téglát a vegyes, döngölt, vályog és tégla falból.

 

Majd odainti a városi bámészkodók közül Józsi bácsit a helyi kőműves mestert.

 

Józsi bácsi!

Itt ez a tégla.

Ép, egészséges.

A városi fotós körbe-körbe fényképezi az épületet.

A képeket odaadja magának.

Másnap mi eldózeroljuk ezt a házat.

Maga megfogja a képeket és e tégla köré, mint eredeti darab, újjá építi a házat.

Korszerűen.

De a kinézete olyan legyen mintha 270 éves épület lenne.

 

Egy év múlva legyen kész.

Magát tisztességesen megfizeti a város, és az átadáskor kap egy városi kitüntetést is.

 

Rendben van?

Vállalom, mondta Józsi bácsi a kőműves.