Sajnos így volt.

 

190-ben úgy indult neki a magyar Európának, hogy mindent szabad.

Kellett pár pofon ahhoz, hogy rájöjjön, mégse szabad.

 

Egyik városunk Vízmű vállalata szervezett kisköltségvetésű turista utat dolgozóinak Francia országba.

Odáig szállás sehol.

Buszon ülve 26-28 órára tervezték, mert ahogy kihirdették :

..."...Ha már arra megyünk éritjük majd Zürichet, Bernt, stb.

 

St. Gallenig előttig jutottak.

Egy sofőrrel.

 

Ott a svájci rendőrök kisorolták őket egy parkolóba.

Vizsgálat.

Mindenkit kiszállítottak.

Kiszálltak.

Rendörök vizsgálták az üres buszt kutyákkal is, majd az üres busszal (a magyar sofőr vezetett) elhajtottak St.Gallen városába. (10 km)

Ott a buszt lefoglalták.

A sofőrt panzióba vitték és közölték, hogy 72 óra múlva jöhet a buszért.

 

Igen ám de a kb. 40 fő utas még ott állt/ült St.Gallentől kb. 10 km-re keletre egy autóbusz parkolóban.

Se egy kardigán náluk, se pénz, se semmi.

 

Senki nem foglalkozott velük.

Ott elűcsörögtek vagy 12 órát.

Éjfél után jött egy csendőr egy máltai lovaggal.

Ők bekísérték őket egy THAL nevű településre (kb. 4-6 km), földutakon.

Hajnali négy körül egy pajtában, mely szükség torna teremként is szolgált, lefeküdhettek a padlóra.

Se takaró, se derékalj, se semmi.

Találtak 3 birkózó szőnyeget, arra a gyerekeket tették.

 

A svájciak dícséretére legyen mondva, reggel 9-10-re komplett mentést szerveztek meg a környező falvakban.

Volt aki panzióba került, volt aki magánemberhez.

De mindenki tudott fürdeni.

Kaptak enni.

 

Közben ők semmit se tudtak a buszukról, buszvezetőjükről.

Pedig a buszban volt mindenük.

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Mi úgy kerültünk képbe, hogy Zürichi Magyar Katolikus Misszió délelőtt kapott riasztást, hogy segítsünk.

Egyik segélybuszunk épp pakolt Saffhauzenben.

Azt leállítottuk, és utasítottuk, hogy menjen értük. hozza el őket Zürichbe.

Így is lett.

De a budapesti indulás utáni harmadik nap délután értek Zürichbe.

Ott nagy tanácskozást tartottak, hogy folytassák az utat Párizsba vagy se?

    1./ - Voltak akik életöükben először jártak nyugaton, és úgy gondolták soha még egyszer el nem jutnak oda, tehát akármilyen kalandok árán de folytassák az utat.

    2./ - Mások (általában a gyerekesek) inkább vissza jöttek volna Magyarországra.

Végül a második csoport győzött.

 

Akkor jött a következő kérdés :

      - Mi hazahozzuk őket pénzért ?

      - Vagy megvárják míg a saját sofőrük kiszabadul a 72 órás panziós fogságából, visszakapja a buszát (egy Ik-256 volt) és azzal hazajönnek?

Mivel pénzük nem volt elég, a saját sofőr kiszabadulására szavaztak.

Még egy napot elcsöveztek a Zürichi Magyar Katolikus Misszió kertjében.

Majd megjött a buszuk és haza jöttek.

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Kellettek ezek a hatósági pofonok akkor a magyar buszosoknak, hogy helyre tegyék őket.

Még évekkel később is voltak kalandorok akik hol megbuktak, hol nem.