Mindenkinek van egy története a 211-essel kapcsolatban.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Akkor egy másik 211-es történet.
Hasonló de bonyolultabb.
1992.
A Zöld bározások kora.
Anti hősünk a gengszterváltás viharában privatizálta egy dél-dunántúli falu TSz-nek volt gépállomását, az épületekkel és a járművekkel együtt.
OK.
Köztük volt egy első szériás, elöl még viszonylatjelzős kb. 1976-os évjáratú IK-211 busz is a hozzá tartozó Gáspár bácsival.
OK.
Mivel tizen+ éves volt az IK-211, a Tsz épp selejtezte volna de így megmenekült.
Levizsgáztatták okosba és kapott még két évet.
Ok.
Az IK-211-sünk és Gáspár bácsi ezzel a busszal az elmúlt tizen+ évben nem igen lépte át Baranya megye határát, mert minek ment volna, meg hova.
Hordta a fejőgulyásokat meg a mezei munkásokat a Tsz majorjai között. Jól ismerte a környező 6-8 falu úthálózatát.
Ok.
1992-ben kinyílt a világ és a falu Bokréta néptánccsoportja egy csürdöngölő fesztiválon megismerkedett COGNAC (konyak) nevű francia kisváros hasonló tánccsoportjával.
A franciák meghívták magukhoz jövőre (1993) a mi bokrétáinkat.
Lett ám izgalom, hisz az kb. 2000 km-re van a falutól.
Az új gépállomási főnök/tulajdonos fényezni akarta magát a falu közössége előtt és felajánlotta ingyen az Ik-211-t.
Az úti költséget majd Ő fizeti.
Kiszámolták ha csak Gáspár bácsi vezet, akkor három nap odáig az út Ik-211-el.
Ezért menjen el velük Gáspár bácsi fia is, aki ugyan nem buszvezető de egy IFA-val Budapestre is el szokott menni, tehát világ látott ember.
Ha a fiú is megy akkor csak két nap, egy éjszakára kell szállás.
ok.
Itt jöttünk képbe mi a zarándok buszosok.
Valahogy felhívtak bennünket, hogy segítsünk, mert megtudták, hogy mi tudunk útközben ingyen szállást szerezni a papoknál/egyháznál.
Szereztünk nekik Bergamotól északra a hegyekben egy kolostorban.
Ez csak kb. 900 km. tehát egy napra két főnek elég.
Ok.
Vettek térképet. térképeket.
Elvitték magukkal a helyi plebánost, mert hát csak.
Ő ugyan nem táncolt de ha jó ha van az úton velük egy égi segítség.
Elvitték a vállalkozó feleségét, mert Ő tudott alapfokon németül.
S így huszon valahányan neki vágtak.
Irány Mohács térségéből a francia Cognac városa egy kb. 16 éves IK-211-el.
Az első pofont Klagenfurt után kapták, mert az öreg IFA motor nem nagyon akart felmenni Villachig.
A másodikat amikor kiderült, hogy az olasz autópályákon fizetni kell és erre ők nem készültek fel.
Bonyodalmak után de eljutottak a szerzetes rend kolostorához.
Igaz nem du. öt felé/után hanem éjfélkor, de a barátok meleg étellel, tiszta ággyal várták őket.
Másnap korán reggel (fáradtan hisz nem szokta a cigány a szántást) neki rugaszkodtak a második 1000 km megtételének.
Elég jól vették az akadályokat, szépen felkapaszkodtak Genováig és a következő 130 km-n lévő kb. 80 (??) alagút + kb. 50 viaduct életre szóló élményt jelentett nekik.
Így értek el Ventimigliáig ami ugye az olasz-francia határ.
Ott a francia csendőr kiintette őket, = komplett controll.
Ők még a szót sem hallották egyszer sem, nem hogy a tartalmát ismerték volna.
Először a gyerekek (táncosok) buktak meg, mert majd mindegyiknél volt hazulról hozott élelmiszer.
Másodszor volt valakinél útlevél probléma is.
Harmadszor a Gáspár bácsi fia bukott meg akinek ugye nem volt autóbuszra jogosítványa.
Negyedszer azon buktak meg, hogy nem használták a tachográf korongokat mert azt se tudták mi az ?
A helyi franc csendőr/határőr parancsnok mindent összeadott és kiderült, ha mindent betartanak akkora csoport felnőtt tagjai fejenként kapnak 100-100 évet IFF várában a börtönben, a buszvezető bácsit a falu főterén négybe vágják és szegény öreg Ik-211 buszunkat a következő évi boszorkány ünnepségen nyilvánosa elégetik.
Megindultak a telefonálgatások, segítség kérések.
Mobil még nem nagyon volt, ezért zöld számon, segélyhívón, mindenen telefonáltak haza és előre a COGNAC városi iskola igazgatónak (meghívónak), párizsi magyar konzulnak, hogy segítsünk/segítsenek.
Sokat segített COGNAC város polgármestre aki előadta a határőr parancsnoknak a véres dumát :
- Engedje el a magyarokat, mert ők most szabadultak a vörös kommunisták 40 éves rabságából, szegény üldözött nép fiai, éhesek, fáznak, részük minden nyomor, stb.
Hatott.
A büntetések nagy részét elengedték.
De volt feltétele.
Csak Nizzáig mehetnek ezzel a busszal.
Ott bérelnek másik buszt.
Ez a busz a nizzai csendőrség által kijelölt helyen 72 óráig áll.
A fiú akinek nem volt jogosítványa buszra a nizzai prefektusi hivatal által megszabott módon 8 óra közmunkát köteles végezni, utána kapja vissza az útlevelét.
Lett sírás rivás de elfogadták.
Közben rájuk esteledett a második nap.
Elgurultak Nizzába.
Megkeresték a prefektúra épületét, mely a csendőrség mellett volt.
Itt az udvarra való behajtás előtt kb. 60 méterrel Gáspár bátyánk egy csendes kanyarban elnézte az elsőbbség adás kötelező táblát és nekiment a helyi tűzoltó autónak.
Az IK-211 szélvédője betört, eleje összetört, senki se sérült meg.
Mint egy börleszk filmben olyan volt ez a nap.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Másnap (harmadnap) hivatali eljárások.
A párizsi magyar konzul küldött segítségükre egy helyi ügyvédet.
A tánccsoport vonattal ment tovább amit a meghívók fizettek.
A két gkv.-t megbüntették , amit a konzul kifizetett, azaz megelőlegezett.
Itthon be kellett fizetni a Külügyminisztériumnak.
Az Ik-211-t egy darabig tárolták odakint de egy hónap után jött egy számla tárolási díjról.
Erre a hazai tulajdonos íratott egy közjegyzői nyilatkozatot, hogy lemond a járműről a nizzai tűzoltóság javára.
Értelmes volt lemondani róla, hisz egy kb. 16 éves törött IK-211-nek sok értéke már nem volt.
További két hónap múlva jött egy postai küldemény amiben egy hitelesített nyilatkozat volt, hogy az IK-211-t egy Nizzától nem messze lévő bontóban elbontották + 2 db rendszámtábla volt benne.
Itt a vége fuss el véle.
