Az eseményekkel kapcsolatban a kortárs, rendkívül jól tájékozott, I. Ottóhoz közel álló (bár éppen ezért a császár irányában igen elfogult) Liudprand elmondja: XII. János pápa, miután 962. február 2-án császárrá kente fel Ottót, hamarosan elpártolt tőle. 963 májusában Ottó Ravenna közelében fogadta János pápa követeit, akik szemrehányást tettek a császárnak, amiért az a pápa iránt hűtlen egyháziakat gyámolított. A császár erre azt válaszolta: nem látta őket, de hallotta, hogy Capuában foglyul estek, amikor a pápa megbízásából Konstantinápolyba indultak, hogy ott a (német-római) császárnak ártalmára legyenek. „Velük együtt ugyanott esett fogságba — mondta a császár —, amint mi hallottuk, a bolgár nációjú, ungár nevelésű Saleccus, a pápa űr igen hűséges embere és Zacheus, egy elvetemült, az isteni és emberi tudományokban járatlan férfi, akit a pápa frissen szentelt püspökké, és az ungárokhoz  küldött annak kihirdetésére (ad predicaiulum), hogy azok ránk támadjanak. Semmiféle mesélőnek nem hinnénk el, hogy a pápa úr ezt cselekedte, ha azok a levelek nem bizonyítanák, amelyeken ólompecsétje és neve van".