Régen, amikor még nem „tömegközlekedtünk” annyit, komoly előnyt jelentett az átjáróházak ismerete. Ezek közül néhány még ma is használható, például a Múzeum kőrúton kettőt is tudok, az egyik a Reáltanoda utcába vezet. Ha arra vezet az utam, mindig megcsodálom az udvar fából készült „kövezetét”. (Kár, hogy az eltörött kockákat betonnal pótolták.) Van a Múzeum körúton még egy nevezetes átjáró, a Magyar utcába (a Kodály antikvárium melletti kapu.) Itt keskeny ajtón kell keresztülmenni, amelyet a régi pesti városfalba vágtak. Van, ahol azonban már nem járhatóak az átjáróházak, mert mind a két kapujukat zárják, és csak kaputelefonnal nyitják. Ferencvárosi csatangolásaim során a volt egy összefüggő rendszerem: a Közraktár utcából 3 átjáróházon keresztül egészen a Ferenc körútig lehetett eljutni. Izgalmas átjáróház az Attila úton a Kós Károly építette bérház is: ennek hátsó kapuja a Lógodi utcára nyílik (pontosabban záródik), azonban egy emelettel feljebb, mint a Vérmező felőli.
Hontalan