Sziasztok!

Nekem nem kifejezetten szociális fóbiám van, bár most próbálom megérteni, hogy mi bajom van. Nekem otthon van problémám. A családdal nincs gond, hanem a szomszédoknak való megfelelési kényszer, az, hogy csendben kell lennem és mindent megcsinálni csendben, hogy nehogy zavarjak mást, az egyféle szorongást generál és se aludni, se enni, se semmit csinálni nem tudok, megy a hasam. Jobb, ha otthon sem vagyok, de pl. munkahelyen is folyamatosan megy ez, már kezdem utálni az embereket, magamba zárkózom, csak telefonon tartom a kapcsolatot a barátokkal, legszívesebben láthatatlan lennék, hogy ne foglalkozzon velem senki. A facebookon is törlöm az ismerőseimet, letiltom azokat, akik beszélnek rólam, teljesen rosszul vagyok ettől. Már a gondolattól, hogy haza kell mennem és ott mondjuk főzni kell és az majd zavarja a szomszédokat, összeszorul a gyomrom. Egyszerűen ki vagyok bukva.

Egyelőre nem kértem segítséget, mert mostanában kezdődött ez az egész, túl vagyok terhelve minden téren, de ez most már olyan mértékű, hogy kezdeni kell vele valamit. Tavaly pánikrohamjaim voltak, amit csak utólag sikerült diagnosztizálni, mert a háziorvos ráfogta a vérnyomásomra.

Akkor spontán helyzetekben lezsibbat a szám széle és a nyelvem, ezen felül szédültem is.

A karantén kezdetével ez lassan eltűnt, viszont most jött helyette ez a szorongásos fóbiás dolog. Egyébként is mindig, mindent eltervezek, ha megyek valahova, akkor hova, merre megyek, milyen időpontban, amikor kevesen vannak... 

Teljesen kivagyok! :(