Mert amikor úgy húsz évvel ezelőtt elkezdett tönkremenni a szemem, akkor egy év alatt három szemorvos is megvizsgált és mind azt mondta, hogy semmi baja a szememnek. Pár évvel később egy negyedik, interneten megkérdezett doki meg azt mondta, hogy ha a cukor kikezdte a szemem, annak így is, úgy is vakság a vége.

Akkor meg mit erőlködjek?

Azt, hogy létezik egy Amsler rács nevű eszköz, azt néhány éve tudom csak, pedig ha húsz éve az orrom alá dugják, akkor rövid úton kiderült volna, hogy gond van. És akkor még lett volna értelme utánajárni, hogy a szemfenéki aneurizmák, retinagondok, esetleg valami agybeli probléma okozza... 

Olvasni már alig tudok jó tíz éve, már nem látom értelmét a küzdelemnek, az idegeskedésnek.